Miért hiszi azt a legtöbb nő, hogy a gyerek a legfontosabb kapocs két ember között?

Senki nem tudhatja előre, hogy meddig tart a kapcsolata, házassága. Ilyen alapon senki nem vállalhatna gyereket, mert mi lesz ha....

Akkor szabad és kell gyereket vállalni, ha mindkét fél akarja. Ha szeretik, tisztelik, becsülik egymást.

Arra a gondolatra pedig, hogy nagyon sok férfi válás után nem törődik a gyerekével, tudod az ilyenek szégyelljék magukat. Ha a gyereket anno ők is akarták, akkor nagyon nagy szívtelenségre utal a későbbiekben nem törődni vele, és semmibe venni.

Egy normális kapcsolatban egy idő után( amikor mindkét fél akarja, és érett rá) tervezik a babát. Vagyis mindketten akarják.

Persze, hogy a nő jelenti be. A férfin nem jelentkezhetnek a terhesség tünetei.

Csak nem értem, hogyha mindkét fél akarja, tervezi a babát, akkor mit kell ezen túlragozni.

Szerintem nem jelent semmit a vérszerintiség.

6 évesen láttam utoljára az apámat. Anyu se tartotta vele a kapcsolatot. Az én igazi apám a nevelőapám, aki szeret, eljárt szülőire, segített a leckében, megtanított biciklizni.

Nem vagyok fontos kapocs anyukám és a vérszerinti apám közt. De még csak jelentéktelen kapocs sem.

Nem értek egyet az állásponttal, amit fent írtál, de én kicsit másabb szemszögből néztem meg a kérdést, mint te.

Szóval én úgy gondolom, hogy maga az érzés a legerősebb kapocs két ember között. A gyerek, hogy így fogalmazzunk egy normális világban csak akkor jöhetne létre, ha ezek az érzések megvannak.

A másik része, hogy már csak magamból induljak ki, nem akarok gyereket, viszont soha nem lenne képes egyetlen ember sem elválasztani a páromtól. Úgy értem érzelmileg. Jöhetne a szőke herceg akármivel, még ha vele is mennék, a lelkemet már régen elköteleztem.

Én ebben látom a legfontosabb kapcsot :)