Amilyenek a szüleink olyanok vagyunk mi is?

Néha rájön az őszinteségi roham, és kiadja mit gondol rólam, kritizál stb. Ugye jött ezzel a nagy fog dologgal. Nem kell szörnyű nyuszi fogakra gondolni (3 évig volt állandó fogszabályzóm, tehát volt gond bőven, de már rendben van, csak nagyok. 4-et ki kellett húzni, hogy elférjenek a számban...) de mikor fogorvoshoz mentem ellenőrzésre azt mondja: "Nem lehetne lereszelni belőlük, hogy kisebbek legyenek?". Nekem ez krva rosszul esett, mert így sem érzem jól magam, de még ki is hangsúlyozza, hogy nagyok a fogaim.

A nagybátyám kamaszként nagyon pattanásos volt, és mondta a nagyi, hogy hány éjszakát végig sírt, mert ennyire aknés lett az arca. Meg hogy anyum nem tudott olyan jól táncolni mint a szomszéd lánya, és őt nem kérte fel senki táncolni. Meg ilyen dolgok...És most is mikor előjön a szomszéd lánya téma (annyi idős mint én, 22 éves) akkor "Nem tudom Y mitől lett ilyen talpra esett, Te meg miért vagy ilyen" Nagyon rosszul esik ez a hasonlítgatás. Már ált.suliban is ha kaptam egy 4-est, akkor megkérdezte itthon anyum hogy "És Z-nek hányas lett?" ha jobb, akkor kb elszomorodott, ha meg rosszabb akkor megdicsért....