Hogyan kérjek bocsánatot a feleségemtől? Nem áll velem szóba.

Én a kiscsaj helyében, ha már így megvédett volna valaki, és végignézem ezt az egészet, ott helyben bocsánatot kértem volna és megzabálom, ami előttem van (finnyás finnyás finnyás vagyok én is, de már a sokktól benyeltem volna a porcelántányért is).

A Feleségednek vegyél virágot, bonbont, nem, vegyél mindkettőt. Kérj bocsánatot.

A Lányodnak mondd meg, hogy rosszul tette, amit tett.

Ha nem akarod, hogy pofozzák a Lányaidat, ne tedd. De a Feleséged gyerekei is, és ha ő úgy látja, szerintem zavarjon le. Én ennyiért ugyan nem adtam volna, úgyis csinál még az a gyerek nagyobb problémát is, de szemtelenség volt a részéről, az fix.

Kedves Kérdező!

Azt azért áruld el, kérlek, hogy az érzékeny lelkületű lánykádat hogyan büntetted meg a kijelentése után. Mert büntetés nélkül gyereket csak elbacni lehet, remélem, ezzel három gyerek után tisztában vagy.

Mellesleg ha a gyereknevelésben eltér a véleményetek, azt nem a gyerek előtt kell lejátszani, mert ezzel súlyosan aláásod az édesanya szülői tekintélyét.

Szóval kússz a szőnyeg alatt otthon, mert a feleségednek nagyon igaza van!

A feleségednek joga van pofon vágni a lányát, igaz aljas dolog. Neked jogod van ezt megakadályozni.

De nem tudom, mit pattog a nő, hisz ő ugyanezt tette volna: "bántani" a gyengébbet, esetünkben a lányát.

Én bocsánatot kérnék azért, mert megfogtam, megszorítottam a kezét. Nem vennék rózsacsokrot... Gondolom, rosszul esett neki, hogy egész délelőtt a konyhában volt, lehet, a lányok nem is segítettek neki, és a munkáját ezzel köszönte meg a "kicsi". Jogos nem lett volna a pofon, ahogy az egyik válaszoló leírta, fel lehetett volna állítani az asztal mellől a leányzót, de biztosan elborult az agya.

Akik azt írták, hogy egy-egy pofon néha nem árt, azoknak pedig az én esetem: Édesanyám néha élt ezzel a módszerrel, figyelmeztetés nélkül érkezett a maflás, ezzel pedig azt érte el, hogy a 20-as éveim elejéig, ha valaki hirtelen mozdulatot tett felém, jobb esetben összerezzentem, rosszabb esetben magam elé kaptam a kezem és elugrottam. Totálisan látszott rajtam, hogy kaptam egyet-egyet régebben, és nem kevés kellemetlen percet okozott ez a barátaim/munkatársaim előtt. Jó a kapcsolatom anyával, de én a lányaimat soha nem ütöm meg, ezer más módszert ismerek a fegyelmezésükre. Ezért vagyok én a felnőtt, és elvileg az okosabb.

Nem tudom, én nem adnék azért pofont a gyerekemnek, ha azt mondaná a főztömre hogy szar. Biztos hogy rosszul esne, valószínűleg közölném vele, hogy ha nem tetszik, lehet menni lefeküdni, éhesen.

Ahogy kiveszem a soraidból, kedves kérdező, elég érdekes kapcsolatban élhettek, főleg, hogy a lányaidat senki, még az anyjuk sem ütheti meg. Már ne is haragudj, nem csak a te lányaid, hanem a feleségedé is. Tehát neki is joga van nevelni őket, még ha nem is egyeznek mindig a módszereitek. De azt hiszem, hogy ha ez így van, akkor valamit az elején nagyon elszúrtatok, ha ez csak most derült ki.

Kérdésedre válaszolva, szerintem vigyél neki virágot, kérj bocsánatot a kézszorításért, és beszéljétek meg, hogy legközelebb ilyen helyzetben nem egymás püfölése a megoldás, hanem a kommunikáció és a következetes és megfelelő mértékű büntetés.