Mi lehet anya ridegségének oka? Hátha valakinek ismerős ez. Olvasd végig, kérlek, érdekes lesz.
Anya gyanús... Mindig jellemző volt rá, hogy szereti megmondani a "tuttit", az ő véleményének muszáj alapvetőnek lennie. 20 éve otthon van, nem dolgozik, a nevelőapám eltartja, a hobbijának él. De minősíthetetlenül, és az évek előrehaladtával egyre rémesebben viselkedik a pótapámmal. Is. Mintha nem is nő lenne, a hangos fröcsögései miatt nehéz velük egy légtérben maradni. (Pótapám sem szent, régen agresszív volt anyával, nem sajnálom őt az anyu melletti élete miatt, de azért mégis..)
Anyu nehezen, sőt sehogy nem viseli a kritikát. Pedig néha (gyakran) ki kell javítani őt, mielőtt kinevetteti magát mások előtt: rossz szövegkörnyezetben rossz szavakat használ, de azt a legnagyobb meggyőződéssel teszi.
További furcsaság, hogy mintha visszafejlődött volna az empátiája. Ez alól kivétel a 30 éves öcsém, őt -nem túlzás- óránként hívja fel (öcs tőri, ez kényelmes), majomszeretettel ajnározza. Másra ez nem vonatkozik. Nagymama (az anyja) öreg agyon, de nem marad nála 10 percnél tovább. Az öccse szintén beteg lett, nem érdekli, úgysem lehet rajta segíteni, megérdemli az ilyen- ez a reakció.
Olyan, mintha meg sem hallaná más hangját a sajátján kívül. Kértem a minap, vigyen el orvoshoz, egy félelmetes és fájdalmas vizsgálatra kellett mennem, párom nem tudott elkísérni. Anyu (otthon ücsörögve) közölte, majd a pótapám, de nagyon köszönjem meg, hogy rám ér a munkaidejében, haza hozni nem tud, déltől estig menjek át a nagymamához a rendelőből. (A kisműtét után, gyalog..)
Ez kivágta a biztosítékot, közöltem,anyámra van szükségem most! Mi ebben a nem evidens???? Erre kegyesen eljött velem, hangsúlyozva, hogy de nem azért, mert külön kérvényt nyújtottam be, hanem mert tudja ő magától, hogy ott kéne lennie... Eljött- az anyjával való konfliktusairól, hobbijáról beszélt végig... Mondtam, anya, mindjárt megyek be, félek, de ezt nem érezte át, "átülök egy másik padra, olyan erősen süt itt a nap.."- reagált.
A beavatkozás után kiabált velem, miért nem megyek be hozzá, neki nincs "ideje" nálam tölteni azt a két órát, amíg szövődményveszély van. Köszönjem meg, hogy hazahoznak...
Ma szerintem direkt nem hív fel- mert tudja, vissza kell mennem a dokihoz, egyedül nehéz... De megcsinálom, inkább, minthogy extrán köszöngessem, ami más anyának evidens...
A csúcs az volt, amikor azt mondta: "jól van, ha fáj, nekem is volt ilyenem!"- nem mondtam, hogy nem lehetett, mert ezt a beavatkozást csak pár éve végzik...
Nem érdekli sem az én, sem a mások élete. Könnyű lenne azt mondanom rá, hogy önző... Ezt indokolja, hogy ő láthatóan nem aztért tesz jót (mert azért tesz!) hogy a másiknak jobb legyen vagy könnyebb, hanem hogy utána vállon veregethesse magát, indokolva, hogy ő mégiscsak jó anya és jó ember.
De nem az. Érdektelen és önző.
Mégis attól tartok, hogy ez nála valamilyen személyiségzavar lehet. Félelmetes anyu tekintete, szinte belemászik a másikéba... Folyvást a szavak, kimondott gondolatok mögé tekint, "ezt azért mondta, mert irígy, stb..." Keresi a mögöttes tartalmakat, mintha minden egyes ember vele lenne elfoglalva... Brutális elméletekkel magyarázza mások reakcióit, mintha üldözési mániája lenne.
Az ijesztő az volt, amikor közölte, hogy ő energiát ad az öcsémnek, a háta fölött húzigálva a kezét, hogy ne fájjon.
El vagyok keseredve, érzem, hogy beteg az anyu (amellett önző is, ha csak ez nem tünet..) és segíteni szeretnék rajta. Fogy, épülnek le az izmai, nem tud viselkedni társaságban. LÁTSZIK rajta, hogy -elnézést- bolond.
De őt nem lehet kritizálni, ő tökéletes. Mit tegyek??? Anyu alig múlt 50, de 70-nek néz ki...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!