Mi lehet anya ridegségének oka? Hátha valakinek ismerős ez. Olvasd végig, kérlek, érdekes lesz.
Anya gyanús... Mindig jellemző volt rá, hogy szereti megmondani a "tuttit", az ő véleményének muszáj alapvetőnek lennie. 20 éve otthon van, nem dolgozik, a nevelőapám eltartja, a hobbijának él. De minősíthetetlenül, és az évek előrehaladtával egyre rémesebben viselkedik a pótapámmal. Is. Mintha nem is nő lenne, a hangos fröcsögései miatt nehéz velük egy légtérben maradni. (Pótapám sem szent, régen agresszív volt anyával, nem sajnálom őt az anyu melletti élete miatt, de azért mégis..)
Anyu nehezen, sőt sehogy nem viseli a kritikát. Pedig néha (gyakran) ki kell javítani őt, mielőtt kinevetteti magát mások előtt: rossz szövegkörnyezetben rossz szavakat használ, de azt a legnagyobb meggyőződéssel teszi.
További furcsaság, hogy mintha visszafejlődött volna az empátiája. Ez alól kivétel a 30 éves öcsém, őt -nem túlzás- óránként hívja fel (öcs tőri, ez kényelmes), majomszeretettel ajnározza. Másra ez nem vonatkozik. Nagymama (az anyja) öreg agyon, de nem marad nála 10 percnél tovább. Az öccse szintén beteg lett, nem érdekli, úgysem lehet rajta segíteni, megérdemli az ilyen- ez a reakció.
Olyan, mintha meg sem hallaná más hangját a sajátján kívül. Kértem a minap, vigyen el orvoshoz, egy félelmetes és fájdalmas vizsgálatra kellett mennem, párom nem tudott elkísérni. Anyu (otthon ücsörögve) közölte, majd a pótapám, de nagyon köszönjem meg, hogy rám ér a munkaidejében, haza hozni nem tud, déltől estig menjek át a nagymamához a rendelőből. (A kisműtét után, gyalog..)
Ez kivágta a biztosítékot, közöltem,anyámra van szükségem most! Mi ebben a nem evidens???? Erre kegyesen eljött velem, hangsúlyozva, hogy de nem azért, mert külön kérvényt nyújtottam be, hanem mert tudja ő magától, hogy ott kéne lennie... Eljött- az anyjával való konfliktusairól, hobbijáról beszélt végig... Mondtam, anya, mindjárt megyek be, félek, de ezt nem érezte át, "átülök egy másik padra, olyan erősen süt itt a nap.."- reagált.
A beavatkozás után kiabált velem, miért nem megyek be hozzá, neki nincs "ideje" nálam tölteni azt a két órát, amíg szövődményveszély van. Köszönjem meg, hogy hazahoznak...
Ma szerintem direkt nem hív fel- mert tudja, vissza kell mennem a dokihoz, egyedül nehéz... De megcsinálom, inkább, minthogy extrán köszöngessem, ami más anyának evidens...
A csúcs az volt, amikor azt mondta: "jól van, ha fáj, nekem is volt ilyenem!"- nem mondtam, hogy nem lehetett, mert ezt a beavatkozást csak pár éve végzik...
Nem érdekli sem az én, sem a mások élete. Könnyű lenne azt mondanom rá, hogy önző... Ezt indokolja, hogy ő láthatóan nem aztért tesz jót (mert azért tesz!) hogy a másiknak jobb legyen vagy könnyebb, hanem hogy utána vállon veregethesse magát, indokolva, hogy ő mégiscsak jó anya és jó ember.
De nem az. Érdektelen és önző.
Mégis attól tartok, hogy ez nála valamilyen személyiségzavar lehet. Félelmetes anyu tekintete, szinte belemászik a másikéba... Folyvást a szavak, kimondott gondolatok mögé tekint, "ezt azért mondta, mert irígy, stb..." Keresi a mögöttes tartalmakat, mintha minden egyes ember vele lenne elfoglalva... Brutális elméletekkel magyarázza mások reakcióit, mintha üldözési mániája lenne.
Az ijesztő az volt, amikor közölte, hogy ő energiát ad az öcsémnek, a háta fölött húzigálva a kezét, hogy ne fájjon.
El vagyok keseredve, érzem, hogy beteg az anyu (amellett önző is, ha csak ez nem tünet..) és segíteni szeretnék rajta. Fogy, épülnek le az izmai, nem tud viselkedni társaságban. LÁTSZIK rajta, hogy -elnézést- bolond.
De őt nem lehet kritizálni, ő tökéletes. Mit tegyek??? Anyu alig múlt 50, de 70-nek néz ki...
egyszerűen belefáradt anyukád a saját életébe. 20 éve otthon? egy kis munka nem ártana neki. bocsi nem akarlak megbántani.
ja és nem beteg unatkozik.
Ja, el kéne külden idolgozni a mamit.
Köszi a % vélaszt itt közben.
És a hajlam ha megvan, mit lehet tenni, hogy ne legyen betgség?
Nem a férje nem tud segíteni- szerintem nem is akar. Anyut nem lehet elküldeni dolgozni. Ilyenkor a gyengeségére, mindenféle vélt vagy valós betegségeire hivatkozik. Az igazi ok az, hogy nem tud mit kezdeni az emberekkel. Amiatt, hogy hátsó gondolatokat talál bennük. Nagyon kevesekben bízik meg.
Másrészt túl nagy jelentőséget tulajdonít magának, ő kb leragadt ott, hogy egy idős orvos feleségeként ciki, ha mondjuk elmegy eladónak.
Van egy hobbija, annak él meg az öcsémnek, ha ez a két "dolog" nem lenne, nyilván még ennél is többet foglalkozna magával.
Biztos, hogy orvosi, szakértői segítségre van szüksége. Szinte minden, amit írsz megjelent édesanyámnál csak nála fiatalabban robbant a bomba, egy nagyobb lelki hatás hozta ki, és az nagyon durva lett (6 hónap zárton, majd kétévente szinte mindig 1-1,5 hó).
De most Neked szeretnék segíteni, nem pedig a magam történetét elmondani:
nagyon nehezen lehet vele megértetni, hogy nincs minden rendben vele, nincs betegségérzése, illetve kreál magának más jellegű betegségeket, mint ami valójában van, és sajna ez is egy jel a skizora.
Ezért nagyon nehéz szakihoz vinni, egy tanács:
ezt úgy oldottam meg, hogy én jelentkeztem egy magánrendelésre, ahol elmondtam, hogy nehezen dolgozom fel az anyámmal való dolgokat, a testvéri megkülönböztetést..stb és kértem segítséget, nekem is jót tett egy kis beszélgetés, kivesézése a dolgoknak (és talán szükségem is volt rá), majd mikor már megbíztam a szakiban, akkor megkértem, hogy találkozzon az anyámmal az Ő környezetében, mint ha az én ismerősöm lenne. Vigyázz, azért mert ezt csak olyan doki vállalj be, aki tényleg szinte barátommá vált, azóta is, hogy nem járok hozzá, szoktunk privát környezetben találkozni, borozni..stb., mert az önálló lépés az első.
Szóval aztán jó pár ilyen álcázott találka után elmondta nekem a doki, hogy bizony bármikor robbanhat nála valami, és hogy nagyon kell figyelni. Így amikor megtörtént meg tudtam előzni, hogy nem lett öngyilkos, és másokban sem tett kárt, csak éppen majdnem.
De dokihoz kell vinni, ha nem akkor sajnos mindenkitől el fog hidegülni, senkivel sem fog tudni együtt élni, bár ez egyébként is benne van a pakliban, (én lassan 15 éve csinálom az anyámmal, de egyedül él azóta, jobb neki az)
A pótapád esetleg tudna Neked segíteni? Vele nem tudsz külön leülni, és közös nevezőre jutni?Mert ha esetleg Ő próbálna leülni bezsélni az anyukáddal, akkor lehet előbb-utóbb belemenne, persze ugy ha ti, gyerekek nem tuudtok róla...stb.
Igazán köszönöm a sok elgondolkodtató ötletet!
Igyekszem...
Van egy olyan elmélet,miszerint a család egy egységet alkot(mint a tested pl.),ezért a család bármely tagjának változása magával "húzza" a család többi tagját is,hogy az addig fennálló egyensúly újra helyre álljon.
Azt gondolom,h anyukád helyett nem tudsz orvoshoz menni,meggyógyulni.De magadat rendbe rakhatod lelkileg(gondolom,a gyermekkorod sem volt könnyű),ami biztos hatással lesz kettőtők kapcsolatára is,és születendő gyermekedet is akkor tudhatod majd legnagyobb biztonságban,ha kiegyensúlyozott,odaadó anyja tudsz lenni,aki nem az általa megélt-elszenvedett-viselkedésmintákat adja tovább.Tudtommal az elmebetegségek,szem.zavarok nem öröklődnek,hanem hajlamossá tehetnek,de ha a gyermek szerető,megfelelő közegben nő fel,nemigen alakulnak ki.
Sok türelmet és kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!