Mi lehet anya ridegségének oka? Hátha valakinek ismerős ez. Olvasd végig, kérlek, érdekes lesz.
Anya gyanús... Mindig jellemző volt rá, hogy szereti megmondani a "tuttit", az ő véleményének muszáj alapvetőnek lennie. 20 éve otthon van, nem dolgozik, a nevelőapám eltartja, a hobbijának él. De minősíthetetlenül, és az évek előrehaladtával egyre rémesebben viselkedik a pótapámmal. Is. Mintha nem is nő lenne, a hangos fröcsögései miatt nehéz velük egy légtérben maradni. (Pótapám sem szent, régen agresszív volt anyával, nem sajnálom őt az anyu melletti élete miatt, de azért mégis..)
Anyu nehezen, sőt sehogy nem viseli a kritikát. Pedig néha (gyakran) ki kell javítani őt, mielőtt kinevetteti magát mások előtt: rossz szövegkörnyezetben rossz szavakat használ, de azt a legnagyobb meggyőződéssel teszi.
További furcsaság, hogy mintha visszafejlődött volna az empátiája. Ez alól kivétel a 30 éves öcsém, őt -nem túlzás- óránként hívja fel (öcs tőri, ez kényelmes), majomszeretettel ajnározza. Másra ez nem vonatkozik. Nagymama (az anyja) öreg agyon, de nem marad nála 10 percnél tovább. Az öccse szintén beteg lett, nem érdekli, úgysem lehet rajta segíteni, megérdemli az ilyen- ez a reakció.
Olyan, mintha meg sem hallaná más hangját a sajátján kívül. Kértem a minap, vigyen el orvoshoz, egy félelmetes és fájdalmas vizsgálatra kellett mennem, párom nem tudott elkísérni. Anyu (otthon ücsörögve) közölte, majd a pótapám, de nagyon köszönjem meg, hogy rám ér a munkaidejében, haza hozni nem tud, déltől estig menjek át a nagymamához a rendelőből. (A kisműtét után, gyalog..)
Ez kivágta a biztosítékot, közöltem,anyámra van szükségem most! Mi ebben a nem evidens???? Erre kegyesen eljött velem, hangsúlyozva, hogy de nem azért, mert külön kérvényt nyújtottam be, hanem mert tudja ő magától, hogy ott kéne lennie... Eljött- az anyjával való konfliktusairól, hobbijáról beszélt végig... Mondtam, anya, mindjárt megyek be, félek, de ezt nem érezte át, "átülök egy másik padra, olyan erősen süt itt a nap.."- reagált.
A beavatkozás után kiabált velem, miért nem megyek be hozzá, neki nincs "ideje" nálam tölteni azt a két órát, amíg szövődményveszély van. Köszönjem meg, hogy hazahoznak...
Ma szerintem direkt nem hív fel- mert tudja, vissza kell mennem a dokihoz, egyedül nehéz... De megcsinálom, inkább, minthogy extrán köszöngessem, ami más anyának evidens...
A csúcs az volt, amikor azt mondta: "jól van, ha fáj, nekem is volt ilyenem!"- nem mondtam, hogy nem lehetett, mert ezt a beavatkozást csak pár éve végzik...
Nem érdekli sem az én, sem a mások élete. Könnyű lenne azt mondanom rá, hogy önző... Ezt indokolja, hogy ő láthatóan nem aztért tesz jót (mert azért tesz!) hogy a másiknak jobb legyen vagy könnyebb, hanem hogy utána vállon veregethesse magát, indokolva, hogy ő mégiscsak jó anya és jó ember.
De nem az. Érdektelen és önző.
Mégis attól tartok, hogy ez nála valamilyen személyiségzavar lehet. Félelmetes anyu tekintete, szinte belemászik a másikéba... Folyvást a szavak, kimondott gondolatok mögé tekint, "ezt azért mondta, mert irígy, stb..." Keresi a mögöttes tartalmakat, mintha minden egyes ember vele lenne elfoglalva... Brutális elméletekkel magyarázza mások reakcióit, mintha üldözési mániája lenne.
Az ijesztő az volt, amikor közölte, hogy ő energiát ad az öcsémnek, a háta fölött húzigálva a kezét, hogy ne fájjon.
El vagyok keseredve, érzem, hogy beteg az anyu (amellett önző is, ha csak ez nem tünet..) és segíteni szeretnék rajta. Fogy, épülnek le az izmai, nem tud viselkedni társaságban. LÁTSZIK rajta, hogy -elnézést- bolond.
De őt nem lehet kritizálni, ő tökéletes. Mit tegyek??? Anyu alig múlt 50, de 70-nek néz ki...
Nem, nem szektatag... Annál ő önfejűbb:)
De tudnék róla, ha ilyesmi beesései lennének, én azért figyelem őt- ha ő fordítva nem is...
válasza: válasza: válasza:Kedves utolsó, nem azért adunk nekik erőt meg energiát, hogy megköszönjék. Én anyunak azt szoktam mondani, hogy TUDVA tudom, hogy nem vehetem fel a versenyt az ő szívében az öcsémmel, de erről ő nem tehet, ha így alakult, hát így alakult.
Megfordítva a dolgot: sz*r lehet, ha egy anya nehezen szereti az egyik gyerekét... Neki a legsz*rabb... Nem tehet róla, hogy tehetne?
De a mi problémánk nem erről szól- én ezt anyu tünetei közé sorolom.
válasza:Szia
Hat nem vagyok rovos meg ilyenek, de a nagyapam 60 eves koraban kezdett ilyen tuneteket produkalni es a doki azt mondta, hogy ez ilyen "idoskori leepules" es hiaba nagyfater csak 60volt mar nala addigra eleg komoly "tuneteket" oltott a betegseg.
Namost apam meg csak 54 de mar nala is latszik :( ok egy csaladbol vannak.
A doki annyit csinalt, hogy adott ilyen gingko kapszulat hogy szedje... :S
Persze azota egyre rosszabb, mar kozteruletre nem is nagyon megyunk vele, mert hangosan karomkodik megjegyzeseket tesz, beszol mindenkinek akinek nem tetszik a nezese,stb...tesomat elkisertek csaszarmetszesre aztan jol lek**v@zta az orvost meg a novereket :( aztan meg tesomat szivattak amig benn volt :( elfelejt dolgokat amik egy hete tortentk de 20 evre visszamenoleg napra pontosan megmondja, hogy mikor szoltak be neki vagy aznap mit csinalt.
Hat nem tudom, anyudat mindenfelekeppen dokihoz kellene vinni, addig amig esetleg tudnak rajta segiteni, mert aztan majd mar senki nem tudja elviselni es akkor meg egyedul marad :(
Sok sikert es jobbulast neki
Kedves 12_35-ös, köszönöm, anya kapcsán sokat olvastam a skizoságról én is. Neki fiatal korában is voltak hallucinációi- de mindig számára sokkszerű stressz hatására- és ebből neki sajnos bőven kijutott. Részben a rémes természete miatt, részben, mert rossz kártyákat kapott az élettől.
De MIT lehet tenni akarata ellenére vele? Semmit..? :(
Megjegyzem: ha orvost emlegetnék neki, kitagadna szerintem... Így sem vonzódik hozzám különösebben, hát még akkor.. Nekem voltak depressziós epizódjaim, gyógyszerrel, terápiával most oké vagyok. Ennek kapcsán pedzegettem neki, hogy vannak biológiai okok, amelyeken lehet segíteni-az ő esetében is.
Meg sem hallotta.
válasza:en vagyok aki ezt tanulja: az a helyzet, hogy a skizofrenia kezelese jelenleg ket retegü: gyogyszeres kezeles, pszichiatriai kezeles, önmagaban egyik sem megoldas.
Esetleg egy csaladterapiara sem lenne veö? Arra talan könnyebben ra lehet venni, mint egy szemelyes terapiara...
Tenyleg csak az a baj, hogy ma az ember, amennyiben nem tudod rabizonyitani, hogy magatehetetlen, es nem vallalhat felelöseget a dönteseiert, akkor csak a sajat döntese alapjan viheted el kezelesre. Nem pszichiaternek tanulok, csak pszichologusnak, de ha tenyleg skizo, akkor konzultalj egy orvossal, hatha meg tudja mondani, mit lehet tenni. En igy nem mernek, es nem is akarok, nem is tudok diagnozist felallitani... ha gondolod kicsit utana kerdezek, ha nem tudod, hogy kihez tudnal fordulni.
válasza:Kedves Kérdező!
Az én "cipőm" nempont ilyen, de nagyon hasonló. Anyukám világéletében dolgozott, úgyhogy az teszi, hogy otthon van, vagy sem. DE! Ő mindig mindenkinél okosabb, majd ő megmondja a főnökének, a szomszédjának, a rokonának, az orvosnak, a temetkezési gondnoknak... meg mindenkinek, hogy mikor, mit csináljon. Sőt! Ő mindenkinél jobban szenved, betegebb, fáradtabb. Ha elkezdi az alábbiakat: "elegem van", "nem bírom már" és "kivagyok idegileg", akkor már én tudnék kiugrani az ablakon. Gyermekkorunkban sokszor megszégyenültünk miatta, lejáratott szülői értekezleten, osztálykiránduláson is. Direkt megvert pl. a többiek előtt és utána meg röhögött mikor sírtam, azt mondta azért teszi, hogy "ne tudjam az eszem játszani mások előtt". Pár éve meghalt a hugom, akkor már oda jutott, hogy kirohant az utcára, hogy az általa kinézett embert megverje. Akkor szinte erőszakkal el tudtam vinni az orvoshoz. Kapott gyógyszereket. 4 évig szedte, aztán munkatársai tanácsára? abbahagyta. Ennek egy éve. Akkor voltam várandós. Kizavart a házból. A pár hónapos babát sem nézve óránként csöngette a vonalas telefonomat még éjjel is. Mikor szültem, bejött a kórházba 10 percre, lepocskondiázta a babát, és azt mondta én kértem a császármetszést, mert lusta vagyok még szülni is. (Az ő lakása mindig szalad, piszkos, elhanyagolt. Hetekig jár ugyanabban a ruhában, büdös. ) Nincs mit tenni ellene. A nevelőapám nem lép, olyan mintha neki ez így jó lenne, csak nem tudom miért. Orvos? Gondolom az kellene az én és a te anyukádnak is, de hogyan? Ha szépen kérem, hogy menjünk orvoshoz, azt mondja, bolondnak akarom nyilváníttatni, mert nekem a háza kell (koszos putri). Erőszakkal nem lehet. És ha sikerül? Akkor megint pár évig szedi a gyógyszert és utána?
Szerintem ez csak akkor megy, ha az egész család összefog. Ha te egyedül lépsz, akkor te leszel a falu rossza, egyedül.
Ja, és a doki nem mondott SEMMIT, mikor voltam nála. Írt egy halom nyugtatót és kész. Azt mondta, nincs mit tenni, amíg nem KÖZVESZÉLYES. De az, hogy önmagára veszélyes, az nem számít ugye?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!