Ha a szüleim nem tudják elfogadni beállítottságomat, akkor nem szeretnek?

Nem olvastam a válaszokat.

De szeretnek !

Nekem semmi gondom a szüleimmel, de tudom tutira, megnyilvánulásokból, hogy apukám tökre nem bírja a beállítottságomat. Ezt időnként kimutatja, megmondja, de ettől még tudom, érzem, hogy szeret. Egyéb esetkben normális hozzám, onnan tudom.

Már én is szülő vagyok, belegondolok, ha a gyerekem ilyen vagy olyan lesz, mennyire nem tetszene, de attól el kellene fogadjam, hagyjam az útján menni (míg nem veszélyes stb rossz dolgok) és ugyanúgy szeretném.

Ez két dolog.

Szia!

Én transzszexuális vagyok, szerencsére teljesen elfogadtak a szüleim, bár igaz, hogy eléggé határozott is voltam, 21 évesen már minden műtéten túl voltam, és volt egy végzettségem is.

Azt tudom neked mondani, hogy nem ismerem a helyzeted, nem elég infót kaptam ahhoz, hogy "ítélkezzem", de sajnos tényleg van olyan, amikor egy szülő abszolút mértékben ellenzi a gyermeke másságát, nem képes elfogadni, azt tudom mondani jótanácsként, hogy valahogy valamilyen úton-módon hajts arra, hogy el tudj költözni, akár albérletbe szobatársként valakihez, és talán majd ha látják, hogy képes vagy gondoskodni magadról, talán "hiányozni" fogsz nekik, nem veszik természetesnek, hogy ott vagy velük, és joguk van beleszólni az életedbe, akkor talán megenyhülnek kissé.

De sajnos fel kell készülnöd arra is, hogy esetleg nem.

Megértem, hogy nehéz munkát találni, persze, nem tudom, hogy mit csináltál az érettségi óta eltelt 5-6 évedben, de próbálj elkezdeni pl. egy 1-2 éves OKJ-képzést, az első ingyenes, akkor lesz egy szakmád, és akkor már könnyebben költözhetsz el.

A kevéssé intelligens válaszadóknak pedig kifejteném, hogy de, igenis melegnek ill. transzszexuálisnak születik egy meleg ill. transzszexuális egyén, kimutatták, hogy mégcsak nem is mentális probléma ez, hanem genetikai rendellenesség. Kevesen tudják például, hogy a nemi identitásunkat (tehát hogy nőnek vagy férfinak érezzük magunkat) nem a nemi szervünk határozza meg, hanem egyetlen DNS, és ha ez károsodott, akkor fordulhat elő transzszexualitás, illetve magzatkori hormonbehatásról is vannak elméletek, de semmiképpen nem elmeprobléma ez. Persze, ezt jó része az embereknek sosem fogja felfogni ép ésszel. Elnézést az offért.

"24 évesen a legtöbb embernek már külön élete van és teljesen független a szüleitől..." Azért ez nem teljesen igaz. Nekem most volt az érettségi találkozóm, 88, 89-es születésűek vagyunk, 2007-ben érettségiztünk 36 fős osztálylétszámmal (lányosztály). Csak 5-en tudtak különköltözni a szüleiktől úgy, hogy a saját életüket terelgetik, és nem iskola miatt laknak albérletben, vagy kollégiumban. Keveseknek van munkája, sokan még tanulnak, és csak azok tudtak otthonról elköltözni, akik várandósak lettek, s ezért elvette őket a (jól szituált) párjuk, vagy a szülők vettek egy lakást, mert megengedhették maguknak. Sokan vannak, akik a családnál élnek együtt a párjukkal, mert egyszerűen nincs pénzük elköltözni (albérlete sajnálják a fizetésüket, inkább gyűjtögetnek).

A kérdésre visszatérve: nem tudom, hogy milyen beállítottságot nem tudnak elfogadni a szüleid, de nem jelenti azt, hogy nem szeretnek. Valószínűleg csak azt szeretnék, hogy neked könnyebb legyen, be tudj illeszkedni a társadalomba, stb., és nyilván erről a dologról úgy gondolják, hogy megakadályoz ebben téged. Beszélgess velük a problémáról, hogy neked mennyire fontos lenne a támogatásuk és a szeretetük. S, ha piszkálnak, gondolj arra, hogy a legjobbat szeretnék neked, csak épp nem tudják, hogy ilyen helyzetben mi lenne a legjobb (nem feltétlenül az, amire te gondolsz), s még kell nekik némi idő, hogy alkalmazkodni tudjanak.