Családalapítás vidéken, pesti fél csalódott? Kérlek adjatok valami jó tanácsot!
A vőlegényemmel megvolt az első komolyabb vitánk.:(
Ő pesti, én vidéki vagyok. Sokáig távkapcsolatban éltünk, de aztán felmentem Pestre tanulni,úgyhogy tudom miről beszélek, ha azt mondom, hogy én a gyerekeimet nem akarom ott felnevelni. Borzasztóan éreztem magam, majdnem a depresszió kerülgetett. Szörnyű volt a bezártság, a büdös, az örökös zaj, nagyon hiányzott már az itthoni szabadság. A párom pedig nálunk érzi gondolom ugyanezt. 15 km-re van a legközelebbi "nagyváros", nem áll meg a villamos 10 percent a házunk előtt, télire fát kell vágni, nyáron kapálni kell. Van egy kisbolt, egy templom, meg egy gyógyszertár... Én megértem őt, még az is lehet, hogy miatta hajlandó lennék a büdösbe menni, de hogy a gyerekeim ne itt nőjenek fel, azt nem tudom elképzelni:( Hogy nekem villamosra kelljen ülni velük, hogy homokot lássanak a játszótéren, meg állatkertbe menni, hogy lásson lovat, meg egész nap szívja azt a büdös levegőt. (elnézést kérek minden pestitől, nem sértegetni akarok senkit, hisz a vőlegényem is ott élt, tudom, hogy megszokás kérdése:D) Mondta, hogy akkor ez azt jelenti, hogy ide kell jönnie, de láttam rajta, hogy nagyon szomorú:( Elhiszem, ott él a családja, a barátai, de nekem meg itt.:( Félek, hogy itt nem lesz boldog:( Szerintetek lehetséges, hogy megszokja az itt létet?
(kompromisszumos megoldás nem nagyon van, mert pénz az nincs Pest-környéki kertes házra)
Ahogy az előttem szóló írja, a pesti nyócker vagy Keleti környéke és vidék között rengeteg átmenet van. Én mindig is pesti voltam, jobban mondva budai :) de én sem laknék bent a susnyásban. Egy darab fa sincs sehol, meg az a mocsok, de a legszörnyűbb a sok ostoba ember. Na mindegy. Ezért kedves kérdező nem oda kell menni lakni, hanem a város külső peremére. Ott minden megvan, el lehet menni dolgozni (ha a környéken nem találsz munkát akkor meg be lehet járni a belvárosba) a gyereknek ott is lesz ovi meg suli, de ha mégis úgy adódik és a kedves lusta pasid unja magát, akkor be tud jönni a haverjaihoz sörözni. De a keretes házban is ugyanúgy kell füvet nyírni, meg kapálni, mármint ha akarsz valami sajátot is enni, télen meg kell ám lapátolni. És én a helyedben inkább azon gondolkoznék el, hogy kell-e nekem olyan pasi aki ennyire nyamvadt hogy nem akar csinálni semmit se mert az neki kényelmetlen. Tapasztalatból mondom annál nincs rosszabb, mint amikor ott állsz hogy mindent neked kell csinálni, mert ő olyan lusta mint a dög, és a gyönyörű szerelem egy idő után merő undorba vált, és rájössz milyen hülye voltál hogy egy ilyen tohonya hülyével jöttél össze.
Tudod ilyen szempontból az emberek nem változnak. Van olyan aki tevékeny és van aki kényelmes. Van aki szereti az otthoni programot, szeret molyolni a növényeivel, meg nem esik nehezére felszerelni egy polcot. van aki meg nem csinál semmit hanem csak a haverok... Én az első típusú pasit javasolnám, még akkor is kevesebbet lehet vele kimozdulni "szórakozni". Különösen neked, aki szeretne nyugis helyen lakni.
Ha azt mondja azért nem akar vidékre menni, mert nem találna munkát, akkor ok. De ha azért mert uncsi, meg a haverok... akkor én letennék hosszú távon a pasiról a fent említettek miatt.
33/N
Az a szembeállítás erős azért, hogy "falu = sok házi munka" vs. "város = haverok, bulizás, lustaság". Én Bp-en élek, nincs sok haverom, nem járok bulizni, de egyszerűen nem szeretek ház körüli dolgokkal foglalkozni. Kreatív szellemi munkát végzek, nem is csak a munkaidőmben, és nem szeretem olyan teendőkre fordítani az időmet, amik a puszta létfenntartást biztosítják, pl. kertészkedés, rendtartás, fűnyírás, hólapátolás, favágás... Lehet ezt lustaságnak nevezni, de akkor meg én is találhatnék ki gúnyneveket azoknak, akik inkább fizikai munkát végeznek. Nem tartom én kevesebbnek azokat, akik falun nőnek fel, de cserébe én is elvárom, hogy senki ne becsülje le az én életformámat.
Amúgy tényleg gondold végig, hogy neked kell-e egy olyan pasi, akivel valószínűleg teljesen más az életviteletek - mindenféle megbélyegzés ("lusta, nemtörődöm, kényelmes, bulizós") nélkül.
Senki nem mondta, hogy kevesebb vagy, ebből is látszik, hogy Te így szocializálódtál neked ez az alap, de egy pesti pasira favágást meg kapálást, kertészkedést, állat tartást rábízni szerintem abszurd. Nem ismerem a párod, lehet, hogy neki mégis lenne kedve, mi a véleménye erről? Mivel általánosítani nem lehet. De, ha neki totál nincs kedve és csak miattad menne le, az előbb-utóbb bizony ütközni fog.
Aki meg itt írta, hogy az ő gyerek bizony füvet fog nyírni meg fát vágni stb. Majd megnézem mennyire fog érte kedvelni a gyereked, attól, mert te ezt az életformát választottad még nem azt jelenti, hogy a gyerekre is ezt kell erőltetni. Ezt választottad csináld meg magadnak. Ne csodálkozz, ha konfliktus lesz.
Úgy irkálnak ide egyesek, mintha a kényelem bűn lenne a 21. században, értsétek már meg, hogy elmúlt már annak az ideje, mikor a kútból hozták a vizet meg ilyenek...
S most, hogy van lehetőség kényelmesebben is élni, miért kéne még mindig leragadni a spájznál, meg a favágásnál?!
Egyébként meg nem vagyok pesti...
Nem tudom a kedves kérdező hány éves, de azért gondold át, hogy majd 50-60 évesen is lesz kedved fát vágni, meg minden nap begyújtani etc?
Szíved joga választani a te/ti életetek.
Kérdező!
Nem feltétlen kell panelban lakni, vagy a Nagykörúton... Budapesten is vannak kertvárosi részek. Vagy pedig ott van az agglomerációs övezet. Én is Dunakeszin lakom, Bp.-től 10Km-re. Egy csendes város, jó a levegő stb. De, 5-10perc alatt Pesten vagyok autóval. Igaz, hogy a házak nem olcsóak, ugyanis rohamosan nő a lakosság száma(Bp. közelsége nagyon vonzó).
De nem az a legnagyobb baj, hogy neki fát kéne hasogatni, mert azt nagyon is élvezi:) Nagyon tetszik neki, hogy itt vannak az állatok, szeret kint mókolni a kertben. Neki csak az a rossz, hogy "kirekesztve" érzi magát, hogy nincs az ország központjában, hogy nincs folyton minden program, nyüzsgés.
Tényleg én vagyok a kevésbé kompromisszumképes, de nem magam miatt, mert mikor tanulni kellett, akkor is kibírtam, meg éltem vele ott, de családalapítás szempontjából nem azt az életet szeretném.
Az a baj, hogy itt van egy kis telkem, mert 10x olcsóbb, mint Pest környékén, ahol még egy telekre se lenne pénz. Ő sem szeretne panelban élni, és tudja, hogy erre van most pénzünk, nem is háborog. Belátta azt is, hogy tényleg jobb lenne itt letelepedni, de az nem egyenlő azzal, hogy szeretné is. Azt is tudja, hogy asztmás lettem Pesten, nekem se akar rosszat, de én meg félek, hogy nem érezné itt magát jól:(
"ma 11:18"
Ez alapján már minden eldőlt, nincs más dolgod, mint vele megbeszélni. Felnőtt emberek vagytok, el tudjátok dönteni. Végül is pontosan nem is értem akkor, mihez kell a véleményünk. Hogy boldog lesz-e? Ezt esetleg ő tudja...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!