"Amíg az én kenyeremet eszed. ". Most tényleg? O_o

Rengetegszer előkerül itt érvként, ellenérvként az "amíg a szüleid kenyerét eszed, köteles vagy azt tenni, amit mondanak" című történet.

Árulja már el valaki, hogy ennek mi a logikája? A szülőknek nem azért van gyereke mert szerettek volna valakit, aki boldogságban nő fel és valósítja meg önmagát általuk? És most itt nem arra gondolok, hogy drogfüggő, hisztis, 15 évesen 3 gyermekes gyereket hagyni kell "kibontakozni", hanem amikor előírják, hogy a gyerek mit tanuljon, hová mehet, kivel barátkozhat stb. Olyan furcsa, hogy egy bizonyos életkor fölött mintha a gyerek lenne a hibás hogy ott van. Komolyan nem értem mögötte a logikát. Nekem van pénzem szülőként (persze, hogy nekem van nem a 15 éves fiamnak), és akkor "zsarolhatom" vele érzelmileg a gyereket? "Azt csinálod, amit anyu mond, vagy nem kapsz enni!Ha meg nem tetszik el lehet költözni!" Értem én, hogy nehéz ma megélni, de ki vág ilyet a gyerekéhez?

Én is átéltem ezt, de bevallom a mai napig sem értem a rációt a dologban. Légyszi, magyarázza már el valaki.