Romokban a házasságom, a férjem drogozik és nem jött haza 4. napja. Mit tegyek?

Köss babaruhát, készítgesd a kis ruháit, olvass mik a teendők a szülés után a babával,tanulj meg neki és magadnak főzni, ne anyukáddal szolgáltasd majd ki magad.

Látod még mindig a barátnők és a bezártság ez van benned ez lesz a szülés után is. Egy igazi anya eltudná magát foglalni, hisz ezer tennivaló van.

"csak a magány felemészt"

Akkor mozdulj ki,ismerkedj!Tegyél meg mindent,amit csak tudsz,hogy az egészséged megőrizd!Egyébként meg az alapján,amiket írtál erről az emberről-nem tudom,mi az,ami neked hiányzik.Egy olyan ember,akiben nem lehet megbízni?Aki otthagy téged terhesen?Szerinted ő szerelmes beléd?Nekem nem kellene egy olyan párkapcsolat,ahol se szerelem,se bizalom nincs.

Megértem,hogy ilyenkor az lenne a legjobb,ha lenne melletted egy férfi,de be kell látnod,hogy ez az ember nem alkalmas rá-tehát vágyakozni sem érdemes utána.Nagyon fiatal vagy,ez tényleg előny,ha a pici megerősödik még bőven lesz időd ismerkedni,de akár most is ismerkedhetsz,ez csak rajtad és a lehetőségeiden áll.

Nem olvastam végig a válaszokat.

1. jelentsd be az eltűnését a rendőrségen, mert ha valami baja lesz, még téged vesznek elő.

2. olyan gyorsan menekülj, amilyen gyorsan csak tudsz - hátra se nézz.

3. a gyereket neveld fel tisztességgel - szegény nem tehet semmről.

Mondom, én ezt teljesen meg tudom érteni. Egyedül voltam én is a terhességem vége felé. Könnyű azt mondani, hogy ezt meg azt csináld, érezd, ha egyszer annyira tud fájni, hogy te életed nem olyan, mint másoké. Viszont tényleg azt tanácsolom neked, hogy ne hagyd, hogy az életed megálljon annyiban, hogy az önsajnálatnak élsz. Az természetes, hogy meg kell gyászolnod a kapcsolatotokat, arról nem is beszélve, hogy nyilván a babavárást, a babázást nem így képzelted el, hanem hármasban, a baba apukájával. Fájdalmas dolog tud az lenni nagyon is, hogy egy "ideális" alapszituáció helyett neked valami más jut, hiába nyújtanak a szüleid biztonságot, lelki támaszt, azért az mégsem ugyan az.

Szóval én úgy gondolom, minden jogod megvan ahhoz, hogy szomorú legyél (ugyan már, ki nem lenne az?), csak azért egy idő után már törekedj arra, hogy ne maradj a gödör alján. Volt már szerencsém olyan anyákat megismerni, akik azzal tették lelkileg tönkre a gyereküket, hogy folyamatosan azt kommunikálták feléjük, hogy ők mi minden kínokat vállaltak értük, ezzel a gyerekben folyamatosan bűntudatot keltve olyan dolgokért, amikről valójában a gyerek egy cseppet sem tehetett.

Sajnálom de azt kell mondanom hogy nem tudlak sajnálni bárhogy próbálom magam beleképzelni a helyzetbe.

Drogoztatok,ki tudja most is csinálod-e...szegény gyereket sajnálom csak:-(