Csapjam be őket és lépjek le egy szó nélkül? Kitagadnak?
Lassan 20 éves vagyok, tudom, nagykorú, azt csinálhatok amit csak akarok blablabla... de a szüleimmel élek, ők tartannak el, tőlük kapok (elég sok) pénzt, tehát végülis mégsem csinálhatok azt amit akarok.
Nagyon konzervatív gondolkodású, szigorú, félős emberek.
Én meg pont az ellenkezője. Egyetemre járok, de nem szeretem. Utazni, világot látni, tapasztalni szeretnék. És dolgozni, hogy megengedhessem magamnak mindazt amit szeretnék, a kiadásaimat fizethessem. Ezt sem engedik. Nekem tanulnom kell, mert egy prosztó cseléd leszek egész életemben.
Így elhatároztam, hogy fogom magam és lelépek. Külföldre megyek dolgozni. Összegyüjtöttem egy nagyobb összeget, nem lesz vele probléma.
De ha megtudnák üvöltöznének, annyi mindent a fejemhez vágnának, hogy tutira elszállna a bátorságom (pl.: prostinak eladnak, megölnek, kirabolnak, megerőszakolnak stb).
Azt terveztem, hogy azt mondom nekik a sulival megyek cszereprogramra, és majd onnan küldök egy levelet amiben elmondom nem is ott vagyok, nem is a sulival....
Hogy reagálnának? Kitagadnának?
Te ismered a szüleid, neked kell tudnod, hogy hogyan reagálnának. Az viszont valószínű, hogy roppant csalódottak, mérgesek és szomorúak lennének.
Szerintem a kitagadás nem opció, főleg, ha egyetlen gyerek vagy.
Igazuk van a szüleidnek. Sőt, még pénzelnek is..
Te meg hálátlan vagy, és ki akarsz menni külföldre.. Kislány, hol lesz neked munkád? Elárulom, kb sehol. Max wc-pucoló leszel, éhbérért.
De hát te világot akarsz látni, nem szereted ha ki van nyalva a hátsó feled, neked az éhezés, a bizonytalan élet kell...
Észt nem osztanak egyetemen.
Nem ismerem őket én se, tehát nem tudhatom. Az biztos, hogy oltári csalódás lenne, egy világ omlana össze bennem...
Két dolog: én nem mehettem továbbtanulni, mert nem volt rá pénz, mehettem dolgozni. És hiába, hogy van annyi eszem, hogy mérnök lehessek, nem leszek.
Inkább örülj neki, hogy van rá lehetőséged, és örülj, hogy ilyen önfeláldozó szüleid vannak. Szerintem nekik is egyszerűbb lenne trópusi nyaralásra költeni, mint rád, de nekik az az álmuk, hogy "biztos megélhetést" adjanak a kezedbe. Ne így háláld meg.
A másik: elvégzed a sulit, teszel félre még egy kis pénzt, és tudod is, merre akarsz menni. Hasalj rá a nyelvtanulásra, MÁR MOST keress az adott országban gyakornok programokat nyárra, a leendő szakmádban, és két év múlva tárt karokkal fognak várni a munkaerő piacon.
Annyit kereshetsz, el se tudod költeni.
Még egy icipici apróság: akkor azt most döntsd el, hogy dolgozni mész, és ki fogod köpni a beled, örülhetsz, ha hétvégente aludhatsz. Ebben az esetben kur.vára nem fogsz látni semmit se az adott országból, csak a szállásod és a melóhelyed közti útvonalat.
Vagy menj világot látni, utazni, de akkor feléled a pénzed, és nem megkeresni fogod.
A kettő együtt nem fog összejönni.
19:40 vagyok
Amúgy én nem tagadnálak ki, csak kiröhögnélek. És megmondanám, hogy nem fogok neked pénzt adni.
Tyű, hát te tudod! Ha ennyire menni akarsz, hát menj!
De én nem lógnék meg. Köztes megoldáson nem gondolkozol? Pl. 1-2 év halasztás a suliban. Addig kitombolod magad. S talán újult erővel, már kész céllal jönnél vissza.
Ebbe talán még ők is szívinfarktus nélkül belemennének, mégha keserű szájízzel is.
Valahol különben megértem a lázadásodat. Ez az eredménye annak, ha egy gyereket állandóan csak irányítani akarnak a szülők (nevelés címszó alatt). Előbb-utóbb kiborul a bili, és kőkemény ellenállás lesz.
Ettől függetlenül tényleg javadra szolgál, ha taníttatnak, persze ezzel is egyet kell értsek.
Szerintem szünetelj egy kicsit, és ezt dumáld meg velük! Ne a véleményüket kérve, hanem kész tényként. Mondd nekik, hogy szereted őket, s hálás vagy nekik az eddigiekért, de most benne van a kukac a fenekedben, s menned kell. Ha szeretnek, most értsék meg ezt. Ki akarod saját erődből próbálni magad. Aztán majd 1-2 év múlva visszajössz sok-sok élménnyel és tapasztalattal.
Lehet, hogy nem is lesznek annyira kiakadva. Lehet, hogy emlékeztetni fogod őket régi önmagukra. Általában nem hülye emberek, akik görcsösen taníttatni akarják csemetéjüket.
Én nem mennék el sutyiban. Az elég bántó lenne részükre.
Az tény hogy előbb utóbb eljön az ideje hogy az ember kiálljon a céljaiért, önmagáért akár a szüleivel szemben is. DE:
- utánajártál pl. ismerősön keresztül hogy van e egyáltalán munka (ha van akkor milyen, mekkora fizetéssel) ott ahova akarsz menni? hogy tudnak e szállást valahol elérhető áron? hogy tényleg elég e a nyelvtudásod oda? biztos nem akarnak átverni téged? (nem te lennél az első) stb. (ha van kinn ismerős aki munkát és szállást is tud akkor sok szerencsét, egyébként rizikós nagyon)
- ha van benned gerinc akkor szüleid elé állsz és úgy közlöd ha nem tetszik valami és/vagy valamit eldöntöttél!
Babysitternek készülök egy családhoz.
Nem tervezem, hogy nem lesz diplomám, csak nem most. Szünetelek egy kicsit és kitalálom mi is érdekel igazán.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szüleim nagyon depis emberek. Egy váláson veszekednek (anyum nem írja alá a papírokat), de közben megy a per és együtt élünk egy háztartásban. A hangulat valami katasztrofális. De nem új a szitu, mióta az eszemet tudom ez van (veszekedés, ordibálás, egymás szidása és hibáztatása stb.)
Illetve egy olyan lepusztult, pici lakásban élünk ahol a háziállat a csótány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!