A szüleim eröltetik, hogy tanuljak tovább én viszont utálok tanulni és Nyugatra akarok költözni ahol képzetlenebb munkával is jól megélhetek, mit csináljak?
A szüleim azt akarják, hogy szerezzek diplomát és legyen belőlem politikus, diplomata vagy ilyenek én viszont utálok tanulni és nem is vágynék ilyen sok szellemi megterheléssel, felelősségel járó munkára a jövőmben és őszintén megmondva nem érzek rá sok motivációt, amikor Nyugaton raktári pakolóként vagy pizzafutárként jobban kereshetek, mint egy magyar minimálbéres és max majd később ott továbbképzem magam, ha megjönne a jövőben a tanulási kedvem.
Van elég félretett pénzem, hogy tudjak odakint pár hónapra lakást bérelni, amíg nincs meg a munka.
A szüleim azonban nagyon hisznek bennem, hogy majd okos diplomás leszek és sokra viszem vele, meg milyen fontos gazdag ember leszek de én nem vágyom ilyen életre, és nem merem nekik megmondani mert lehet kirohannának a világból.
Mit tegyek?
"Én jövőre költözöm a párommal angliába,"
És mond csak mi lesz, ha a pároddal szakítotok és te ott állsz szakma nélkül?
Én a helyedben "halasztanék" egy évet és kimennék külföldre dolgozni. Úgy tudom, a felvételihez szükséges pontszámok 1 év alatt nem évülnek el. Így ez alatt az egy év alatt minden káros következmény nélkül láthatnál világot, tapasztalhatnád meg, milyen, amikor neked kell magadat eltartani, és kereshetnél egy kis pénzt. Még az is lehet, hogy megjön a kedved a tanuláshoz ez alatt az idő alatt.
Szerintem, ha határozott tervvel állsz a szüleid elé, akkor nem tudnak, és talán nem is akarnak majd a terveid útjába állni.
Az a baj veletek, hogy nem látjátok: még ezeket a szakmákat is tanulni kell, ott sem feltétlenül kapsz munkát, ha pedig menet közben mégis inkább továbbtanulnál, akkor az már drága mulatság lesz...
eltartani magad, dolgozni, tanulni és tandíjat fizetni (az ösztöndíjak ritkábbak).
Mindent egy lapra tesztek fel.
Ha itthon nálunk bevezetik azt a sok sz@t amit itthon terveztek a felsőoktatásban, ugyanez lesz itt is, csak még lehetetlenebbül.
"Én a helyedben "halasztanék" egy évet és kimennék külföldre dolgozni. Úgy tudom, a felvételihez szükséges pontszámok 1 év alatt nem évülnek el"
Nem évülnek el, nem kötelező beiratkozni.
De akkor megint kockáztat, hogy vajon bejut-e...
De mivel most akarják megreformálni nálunk az egészet...
Hát nem irigylem a mostani leendő egyetemistákat...
ja és a legtöbb egyetemen rögtön NEM lehet halasztani a féléveket. Ahhoz nagyon jó indok kell, ez pedig nem az.
Kedves kérdező:megmondom neked az őszintét:csak nyavalyogsz.Most az a bajod,hogy a szüleid jót akarnak neked?Hogy azt szeretnék,hogy többre vidd?Nem a legjobb módszert választották,de a tény az tény.Inkább tanulj itthon valami hasznosat először,utána menj külföldre.Nem mindig lesz a külföldi országokban fenékig tejfel az élet,ha a válság oda is elér,az lesz,hogy elzavarják a vendégmunkásokat,hogy az adott ország a saját polgárainak munkát tudjon adni.Franciaországban már ez megy,csak még nem akkora mértékben.Oda már bevándorlóként is nagyon nehéz bejutni.Inkább mérlegelj hosszútávon.
A tanulásról csak annyit,hogy én a két kezemet összetenném azért,hogy legyen pénzem továbbtanulni.És nem rinyálnék azon,hogy nem szeretem.
"Nyugatra akarok költözni ahol képzetlenebb munkával is jól megélhetek"
Lesznek még itt kellemetlen meglepetések, pofáraesések.
Menj el. Értesd meg a szüleiddel, hogy szeretnéd kipróbálni magad, egyébként sem égetsz fel magad mögött mindent, mindig lesz hová hazamenned, ha esetleg nem jönne össze. Ha nem akarják megérteni, jó vesszőparipa az, hogy ha azt akarják hogy diplomata legyél, előbb meg kell ismerned a külföldi életet ;-) Én is 22 évesen íratkoztam egyetemre, azóta lett 2 diplomám, előtte 4 évig dolgoztam. Noha az én szüleim is azt akarták, hogy rögtön menjek egyetemre, hát bizony nem íratkoztam be, mert éreztem, hogy még időre van szükségem, mire kitalálom hogy mi leszek ha nagy leszek.
Külföldre is elkerültem a diplomámmal, a páromnak érettségije van és bizony jobb munkái vannak mint nekem. Ezzel nem azt mondom, hogy a diploma nem ér semmit. Rengeteget ér, viszont kezdetben szinte mindenki, bevándorlóként (bárhol) fizikai, vagy "alsóbbrendű" munkával fogja kezdeni. Hacsak nincs őrült nagy szerencséje.
Menj, próbálj szerencsét, ha nem sikerül, legfeljebb hazajössz. Vagy máshol jársz majd egyetemre, ha úgy adódna.
"Rengeteget ér, viszont kezdetben szinte mindenki, bevándorlóként (bárhol) fizikai, vagy "alsóbbrendű" munkával fogja kezdeni. Hacsak nincs őrült nagy szerencséje."
Ez nem szerencse kérdése. Ha valakinek van valamilyen (elvileg) használható szakmája és nyelvtudása mégsem tud csak "alsóbbrendű" munkakörben elhelyezkedni, akkor a tudása pontosan annyit is ér az adott közegben. Ez nem bevándorlóság kérdése. Ja és dolgoztam külföldön, mégsem kellett "alsóbbrendű" munkával kezdenem. Őrült szerencsém sem volt.
"A pizzafutár, meg bolti eladó tényleg megél odakint, viszont SOHA nem lehet feljebb jutni képesítés nélkül."
Nem azt mondom, hogy igazgató lesz belőlük vagy ilyesmi, de érdekes, én pont azt látom, hogy a takarítótól elkezdve, mindenkinek van lehetősége előrelépésre és szépen haladhat is fel a szamárlétrán, míg itthon, ha beállsz takarítani, akkor az hétszentség, hogy 65 évesen ugyanazt a felmosót fogva mégy nyugdíjba amelyikkel anno elkezdted.
Képzetlenül nyugaton sem fogod kolbászból megteremteni a kerítést. Hacsak nem vagy erre a világra való, nagyon dörzsölt, kivételesen jó üzleti érzékkel megáldott egyéniség. Lehet, hogy az általad írt munkákkal jobban keresel ott, mint itthon, csak a megélhetés is sokkal drágább. Az pedig, hogy a félretett pénzed csak feléld kint, amíg munkát találsz, megint rossz döntés lenne. Én elhiszem, hogy talán nincs kedved diplomáig tanulni, mert nem kívánod az ezzel járó szellemi megterhelést, és később sincs kedved vezető pozícióba kerülni, de okosan megválasztott szakmát mindenképpen érdemes még itthon kitanulni. Azután nyelvtudással és szakmával már külföldön is jobban boldogulsz, ha még ki szeretnél menni. Ha mondjuk vendéglátós szakmát tanulsz angollal, mehetsz akár tengerjáró hajóra is, ahol sok munkával lehet sokat keresni és még világot is láthatsz.
Annak idején, még a régi rendszerben én sem szerettem és nem akartam tanulni, bennem sem volt semmi ambíció - és most sincs - hogy vezető emberré váljak, sokkal inkább végeznék ma is fizikai munkát, mint szellemit. Tanultam ugyan szakmát, de azzal éppen nem sokra megyek, így viszont most munka nélküli vagyok. Sajnos a fiam sem akart tanulni, érettségi és egy szintén nem sokat érő vizsgával a kezében most három műszakban dolgozik egy gyárban, éldegél egyik hónaptól a másikig már négy éve, de egy fillér megtakarított pénze sincs. Persze ez csak az ő hibája. Viszont még most sincs benne semmi motiváció, hogy akár a gyárban is előrébb akarna jutni. A lányom is kínlódik a középiskolával, nem akart soha rendesen tanulni, viszont már látja, hogy nem is fog tudni semmit kezdeni magával, ha nem teszi.
Úgyhogy szerintem tanulj szakmát és nyelvet, ha az meg van, ráérsz tovább gondolkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!