Mit csináljak? Nem akarok megint veszekedni

Menj el megint szakemberhez. azt írod egyszer már segített. Akkor meg ne várj,meg ne itt kérdezgess,hanem siess, megint minden rendben lesz.

(egyébként minden tiszteletem a tiéd és a feleségedé,hogy így tudjátok kezelni ezt a "szakmát", én nem bírnám ha a férjem katona lenne.)

Menj vissza ahhoz, aki egyszer már segített.

Nagyon tiszteletre méltó, hogy nem takargatod önmagad előtt is a problémádat, így biztos sikerül majd úrrá lenned rajta. Főleg, hogy a feleséged is támogat benne.

Kedves Kérdező!

Poszttraumás stressz szindróma lehet a háttérben, szakember segítségét próbáld kérni.

Üdvözlettel,

19.29. vagyok

[link]

Próbáld elérni, és kérdezz rá, mit-, kit-, hogyan ajánlana a lakhelyedhez legközelebb.

Üdv,

Én betegség miatt egyszer majdnem meghaltam, fuldoklottam. Kb 2 hétig voltam nagyon súlyos beteg, gyakorlatilag egy hétig aludni sem tudtam, nem kaptam levegőt. Ez 4 éve volt, azóta gyakran vannak rémálmaim, mindig üldöznek, és emiatt alvajáró is lettem, sokszor kirohanok éjszaka mert azt képzelem hogy lőnek rám, szóval elég gáz. Múltkor arra ébredtem, hogy vadul kiabálok a fallal... Szóval egy kívülállónak esetleg félelmetes lehet ilyenkor :) Nekem nincs férjem, úgyhogy nincs senki aki emiatt velem veszekedne, de tudod úgy gondolom hogy ha lenne valakim, akkor azt várnám tőle, hogy ezt fogadja el és támogasson, vagyis viselje el. Ez nem olyan nagy tragédia, és nem mindig van. kb 2 hetente egyszer. nekem segíteni szokott hogy tudatosan edzem magam, hogy nem üldöz senki, és nincs is háború. :) Eléggé le tudom magam nyugtatni.

Tudod, egy pszichiáter vagy pszichológus sem tud téged meggyógyítani, csak te tudod saját magad, maximum segíthet az úton. Ha visszaemlékszel, hogy az előző dokival miről beszéltetek, mit mondott, akkor talán az is segít.

Mondjuk magán megjegyzésem, hogy a feleséged nem járul hozzá semmit se a gyógyulásodhoz, hiszen minél jobban cseszeget, annál kevésbé fogsz tudni ezen túljutni.

Nálam is volt elég komoly trauma.

Az egyszeri lány kijutott Los Angelesbe. Vááá oda vissza voltam, akkora várost, soha életemben nem láttam még.

Egy hetet töltöttem ott, mikoris megtapasztaltam a földrengést. SOHA ÉLETEMBEN NEM FÉLTEM MÉG ANNYIRA.

Ugye itt szép magyar hazánkban ez ritka csoda, ott viszont én voltam a kakukktojás, sírógörcsöt kaptam és remegtem.

Itthon alavajárni kezdtem, megszöktem éjjel a házból, ha nem tudtam akkor az ebédlőasztal alá bújtam.

Szerencsére segített a pszihoterápia.

Házas lettem, kisbabám született. Apukám a hathetes kivizsgálás után hozott haza kocsival, tél volt, tükörsima volt az út. Pirosat kaptunk, sikerült is megállnunk, de egy vadbarom mögöttünk túl gyorsan jött, hiába fékezett, nekünk jött és az egész kocsisor összenyomódott.

Aznap éjjel sikoltozva a kislányommal a kezemben kucorogtam az ebédlőasztal alatt.

Ennek már másfél éve. Újabb pszihoterápia, most ismét jól vagyok.

Arra gondoltál már hogy milyen félelmet, riadalmat, megrázkódtatást kellet elviselni miattad az irakiaknak? Esetleg ha meg is öltél valakit akkor az egy apa volt? vagy anya vagy gyerek?

Hogyan tudsz ezzel elszámolni? A lelkiismeret bánt? Vajon miért?

Mikor a zsoldot elraktad az ugye jó volt? Vagy mikor meghúztad a ravaszt?

Az adófizetők pénzén!

Egyáltalán minek mentél oda?

A pénz miatt?

Vagy a kaland vágy hajtott?

Vagy egyszerüen csak a lövöldözés a gyilkolás miatt?

Nehogy azt mond hogy a hazádat védted.

Edd meg amit főztél.

Hogyan tudsz ezek után a gyermekeid szemébe nézni?

Gyilkos

Elmész egy idegen oraszágba és halomra lövöd a helybéli lakosokat akik csak a hazájukat védik az ilyen betolakodóktól mint te.

Szégyelhetnéd magad.

Most meg itt sírsz.

A katona akkor katona ha a parancsot teljesíti, parancsra ÖL és parancsra HAL meg a hazájáért!

Főtörm.