A nagyimnak szüksége van rám, de nehéz így élni. Mit tegyek?

Igen, mehetsz ápolásira, az asszem még munkaviszonynak is számít, ha jól tudom.

Amúgy megértem a helyzetedet, hogy hálával tartozol neki, amiért felnevelt. De tényleg igaz, hogy akkor rengetegen nem dolgoznának, ha mindenki azért nem keresne munkát, mert kell egy-két nap a hónapban.

Amúgy attól is függ, mit dolgoznál, mert vannak munkahelyek, ahol cserélni is lehet a munkatársakkal.

Ne viccelj már.

Azonnal menj el dolgozni.

Nagyanyád tönkreteszi az életedet így, miért hagyod?

Nem azt mondom, hogy hagyd ott a fenébe, és költözz össze hasonló korúakkal albérletbe, amire futná is, ha dolgoznál.. (pedig ez lenne a természetes és hasznos a te korodban) de azért egy határt meg kell húzni.

Segíts neki amiben tudsz, menj el vele naponta sétálni, vásárolj be, házimunka, stb. De ne add fel az életedet, mert hosszútávon adódhatnak lelki problémáid ha még így folytatod pár évig.

Lehet esélytelen, de próbáld megértetni nagyanyáddal, hogy szeretnél önálló életet, mint hogy neki is saját háztartása, élete volt a te korodban.

Szeretnél utazgatni néha, kimozdulni, mindezt a saját fizetésedből finanszírozni, barátokat szerezni, és ez emellett az életmód mellett nem működik.

Mondd el neki, hogy egyre boldogtalanabb vagy így.

Ha mindez nem érdekli, engem se érdekelne a lelki nyugalma a továbbiakban. Fizetnék egy szomszédot, hogy elvigye orvoshoz,ha nem érek rá.

Utolsó vagyok.

Még annyit, hogy nagyon nehéz, és rosszul érezheti magát az ember attól, hogy "kicsit magára hagyja" az idősebbet, de nekem is beteg nagymamám van, aki KÖVETELI szeretetet és a törődést, és annyit amennyit őt akar..

Én évekig szenvedtem emiatt, rosszul éreztem magam, zsarolt lelkiekben.. Mostanra megerősödtem annyira, hogy képes legyek neki nemet mondani, ha olyat akar, ami nem fér bele az életemben.

Ugye neki semmi dolga, nekem meg bizony sok van.. Úgyhogy megmondtam neki, hogy nem tudok napi 3 órát társalogni vele. (Mert ő unatkozik egyedül)