A nagyimnak szüksége van rám, de nehéz így élni. Mit tegyek?

Arról nem is beszélve, hogy nem hagyhatom őt itthon egyedül mert fél éjszaka, bulizni nem voltam már 4 éve, sötétedésre itthon kell lennem. Múltkor beszélt egy nővel telefonon és mindig nyaggatják hogy van-e pasim. Erre megmondta, hogy "Az hiányzik csak hogy valami fiúval beállítson, nem hiányzik nekem hogy fiúzzon" De máskor meg azzal jön hogy neki ennyi idősen már férje volt meg gyerekei.

És akkor mondhatnám, hogy mennyien b*sztatnak hogy miért vagyok ilyen zárkózott, miért nem vagyok olyan mint XY. Már teljesen kihalt belőlem az az igény hogy emberek között legyek.

Áhh ő nem olyan, hogy elmenne nyugdíjasklubba. Vannak amúgy szomszédasszonyok akikkel néha elbeszélget, de csak a hátsó kertben kerítésen keresztül + telefonon.

Elkísérni meg nem tudná senki. Idegennel nem menne el, ismerőstől meg nem kérhetek ilyet. Ezt már mondtam neki egyszer és az volt a válasza hogy "Hát igen, XY-t a lánya kísérgeti, nekem is könnyebb lenne ha anyád élne". De most erre is mit mondjak? Nekem is könnyebb lenne ha élne anyám és nem kellene.