Mi a jobb? Akinek mindene megvan vagy akinek nincs szüksége semmire?

Olyan nincs,akinek mindene megvan,mert még többre vágyik.

Ahogy olyan ember sincs,akinek semmire nincs szüksége.

Talán az utóbbi boldogabb.

Csak tudod az emberi kapcsolatokat is meg tudja mérgezni a nélkülözés (és itt most valódi nélkülözésről beszélek).

Sajnos saját példámból tudom, hisz sosem tartottam magam anyagias embernek, mai napig sem, de ha az embernek már arra sincs pénze, hogy normális felvágottat, margarint vegyen a kenyérre, ha muszáj 10-15 fokos lakásban élni, mert nincs pénz gázra (szerencsére már itt a tavasz) és elfogja a sírás és gyűlölködés ha babakocsit toló anyukát lát, mert ő maga nem teheti meg, hogy ebbe a nyomorba szüljön, nos akkor igen, meg tudja mérgezni a kapcsolatot a pénz.

Manapság az emberek többsége a pénztől függ, hisz nincs föld ahol megtermeljük a napi betevőt (Istenem, de boldog lennék földművesként!) és ha nem talál munkát, akkor a hivatalnokok nagy ívben lesz*rják, csak az a lényeg, hogy a számlák fizetve legyenek, enni azután egyél már ha van miből.

Így aztán én is eljutottam arra a szintre, hogy már nem tudok gondtalanul örülni annak, hogy legalább van egy szerető párom, hisz ha körbenézek elönt a szomorúság, hogy hol kell élnünk.

Talán igaz, talán nem, hogy amikor meghalsz, nem vihetsz magaddal semmit. Ezt senki nem tudja, vannak népek, akik hittek abban, hogy az emberrel vele kell temetni az értékeit, rabszolgákat stb. Vannak akik ma is hisznek hasonlóban, a többség úgy gondolja, hogy ha elmegyünk, itt hagyunk magunk mögött mindent, ami múlandó.

Ebből a szempontból bármid is van, az mind csak időleges.

Azonban az nem mindegy, amíg élsz, hogyan teszed ezt?

Ha elégedett, boldog ember vagy, szinte mindegy, hogyan érted el ezt, melyik úton? (Buddha szerint a vágyakozás maga a boldogtalanság forrása.)

Megint van, aki nem ért ezzel teljesen egyet. Miért lenne bűn, ha van valamid, és annak örülni tudsz? (Probléma akkor lehet ebből, amikor elveszíted azt, és annak nem tudsz már annyira örülni.)

Összességben valaki ezt nekem úgy fogalmazta meg: "Jobb egy dupla kávé mellett sírni a Hiltonban, mint kávé nélkül a híd alatt." Ebben is van valami.

Akinek mindene megvan, már nem tud vágyakozni, pedig normális keretek között ez is pozitív dolog. Nem hajtja semmi előre az életben tovább.

Akinek meg nincs szüksége semmire, valószínüleg megkeseredett ember lehet.

A zsarnok a pénzen szerelmet és barátságot nem vehet, és akármilyen antiszociális személyiség valaki, mégis csak ember, társas lény.

A másikat meg nem nagyon értem(*pirul). Emberi kapcsolatok mellett még ugyanúgy kell a pénz is.

Nem lehet elégedett egy ember az életben, minden területen. Még ha egy-egy pillanat olyannak is tűnik.