Mi kellene hogy a nőknek megöjjön a gyerekvállalási kedvük?

Az én esetemben tök mindegy mi történik, egyszerűen nem akarom, de egyetértek veled, tényleg drasztikusan fogy az európai emberek száma. Szerintem ennek anyagi okai vannak, nem merik vállalni.

Mindenki ezzel a túlnépesedéssel jön, nézzétek már meg kik népesednek túl. Az etiópok! Akiknek köztudott, hogy nem igen van megélhetésük. Aki viszont rendesen fel tudná nevelni a gyereket annak nem lesz. Hát nekem is ezt dobta a gép :)

Miért kéne, hogy megnőjön? 7 milliárd embernél is több van a Földön, tudsz róla? És ami a legrosszabb: mindenki jól akar élni, fogyasztani, csak a mának élni...tisztele a kivételnek. Ha minden 10. ember maradna csak élve, akkor is sokan maranának, ilyen életszemlélet mellett (fogyasztói társadalom).

Ami a fő: a nők ma végre megélhetik, hogy a testük urai, hogy akkor esnek teherbe, amikor akarnak, és annyi gyereket szülnek, amennyit akarnak. Vagy egyet sem. Ez évezredekig nem így volt.

Olvasd el pl. John Irving Árvák Hercege c. könyvét. A viktoriánus évek legvégétől a harmcas éveken át egészen az ötvenes évekig vezeti az embert.

Már Jane Austen is kibukott azon, hogy az unokahúga 18 évesen férjhez ment és egészen 31 éves koráig, a haláláig folyamatosan terhes volt. A sokadik gyerek szülésébe halt bele. "Szegény kicsi állatkáknak" hívta ezeket a nőket. Nem csúfolódásból, hanem mélységes szánalomból, utalva arra, hogy ezek a nők éppen úgy elviselik azt, amit rájuk kényszerítenek, mintha egy nyúl vagy egy őzgida volnának, akiket naponta meghágnak, hogy legyenek utódai a csordának.

Mivel önálló vagyonuk nem volt, önállósulási lehetőségeik nem voltak - max. elmehettek apácának vagy a konyhalánynál is alacsonyabb rangúnak tartott és megvetett nevelőnőnek -, tanulni nem tanulhattak, ezért az egyetlen út a férjhezmenés volt előttük - akár passzolt a személyiégükre, akár nem.

Ma sem könnyű egy nagyon okos (nem iskolázott, hanem okos!) nőnek, de akkor maga volt a pokol számára az élet, ha nem született olyan családba, ahol nem kényszerítették a lányokat férjhez, ha nem született sokadik gyreeknek vagy szülésre alkalmatlan testalkatúnak ítélt, "gyönge gyereknek" -mint pl. a kora középkor egyik legbriliánsabb lángelméje, és legbölcsebb asszonya, Hildegard von Bingen.

Ma a nők megélhetik, hogy eldöntik: akarnak-e gyereket vagy sem.

Ehhez képest még mindig van egy rakás kúkockafejű viktoriánus gondolkodású, njobbára férfi (vagy azokkal azonosuló, általában rendkívül rosszindulatú nő: értsd: ha én szültem, neki is kell), aki másban sem látja a nők "sorsát", mint a szülésben, a pelusmosásban és háziasszonykosában. Félreértés ne essék: vannak ilyen nők és jó, hogy vannak. Régen ők voltak azok, és ma is ők azok, akik a legbologabbak a házasságabn. Egyenesen nekik találták azt ki. De számtalan más típusú nő van, akinek egyetlen lehetősgbe baló belekényszerítés maga a pokol. És nem tud hozzá jó képet vágni, ha akarják mások, ha nem.

Tudtad, hogy Jane Austen a szó teljes értelmében zseniális nő volt? Inkább meghalt, sem hogy eladja magát a húspiacon. Pedig a halála pokoli volt...százszor rosszabb és kegyetlenebb halál egy egyszerű szülés közbeni elvérzésnél... :(

Úgyhogy, szerintem le kéne erről szállni, hogy bárki is kéretlenül belevauzik egy nő legmélyebb magánéletébe. Ez már nem a Ratkó-korszak. Ne kotorásszunk mások méhében - hagyjuk ezt meg szépen a nőgyógyászoknak. :)

nálam csak és kizárólag az anyagiak amik miatt nem merek még gyerekre gondolni. 7 éve élek párkapcsolatban, 2 éve házasok vagyunk a férjemmel. a férjem dolgos, rendes ember, biztos vagyok benne hogy apának is jó lesz... viszont nincs saját lakás, kocsi, és a fizetés is madárfütty... így hova? mire szüljek? az évek telnek, de az anyagi helyzet nem hogy jobb lenne, egyre csak rosszabb... én pedig úgy gondolom, hogy így felelőtlenség lenne egy gyereket bevállalni...amikor még kettőnknek sem elég a következő fizuig sem a kevéske pénz...

biztos munka kéne, normális fizetéssel...támogatás, hogy az emberek lakáshoz juthassanak...

engem nem érdekel a karrier, nem akarok milliomos lenni...csak szeretném magam és a családom anyagilag és mindenhogyan biztonságban érezni...tudni.... 26/nő

Ha össze akarnám foglalni amit az előttem szólók is írtak, meg amit én is gondolok akkor röviden ennyi lenne a válasz:

ELKESEREDETTSÉG

Okot és kifogást is bármikor lehet találni, de mostanság annyira bizonytalan és rossz minden az egész világban, hogy nemzetünk 90 %-a depressziós. Még ha nem is gondoljuk. Ez nyomós ok az elkeseredettségre, kifogás a gyerekvállalásra. Kb. mindennel egyet lehet érteni, amit eddig megfogalmaztak a hozzászólók, és mindent meg is lehet cáfolni.

Alapvetően az emberekben van a baj. Ahogy viselkednek egymással. Ahogy hozzáállnak a dolgokhoz. A politikai vezetőktől a sarki újságosig mindenki hibás. Ideje lenne kezeltetnünk magunkat, mert ez a kór már világjárvánnyá kezdi kinőni magát.

Ha az emberek nem szeretik egymást, akkor bizony előbb utóbb mindenki egy elkeseredett, bizonytalan, tolakodó, másokon áttipró, MANIPULÁLHATÓ s*gg lesz. Nincs mit tenni. Jön a media meg a propaganda és elhinti, hogy mi menő, mi nem, hogyan kell boldognak lenni, gazdagnak, sikeresnek meg szépnek és mindehhez mire van szükséged. Meg hogy hogyan kell gyereket nevelni. Persze ezt senki sem tudja teljesíteni, ettől mindenki sz@rnak érzi magát, főleg, hogy neki nincs felső kategóriás autója, plazmatévéje, saját top cuccokkal berendezett lakása. A haverokkal leülni a fűbe az erdő közepén már nem menő, csak ha ott is tudtok tévét nézni a legújabb érintőképernyős szuper intelligens telefonon. Persze a lakosság jó része attól a ténytől, hogy sz@rnak gondolja magát, frusztrált, bemagyarázza magának, hogy őt mindenki lenézi az utcán is, ezért ezt valóra is váltja, mert elkezd ő is lekezelni másokat. Hátha ezzel a képmutatással elhiszik, hogy ő valójában nagy ember.

Ilyen emberek közé meg ki akar gyereket? A társadalom így szépen széthullik és kihal. Legalább teret engedünk más fajoknak.

Persze lehet másokat hibáztatni, mert nem vesszük észre, hogy az orrunknál fogva vezetnek minket. Mesterségesen alacsonyan tartva a jövedelmeket irreális álmokat hajszoltatnak velünk. A lényeg, hogy fogyassz, fogyasszon a gyereked is főleg hitelből. (Országok is így adósodnak el.)Tök egyszerű lenne a megoldás, csak egyszerűbb magunkat sajnálni, mint azt mondani, hogy NEM. Nem kell az a sok sz@r amit kínáltok. Inkább megyek és szólok a barátaimnak meg a családomnak, hogy menjünk egyet kirándulni és boldog leszek ezek nélkül is. Ha pedig jól érzem magam a bőrömben akkor szeretni fogom magamat és hagyom, hogy mások is szeressenek. Ha szeretnek akkor biztonságban érzem magam, megbízok másokban és a gyerek már csak hab lesz a tortán.

Csak tudnám, hogy hol kezdődött ez az egész, a tyúknál vagy a tojásnál...

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 09:27

Természetesen abban igazad van, hogy nem szép dolog elvárni egy nőtől, akik csak úgy nem akar gyereket, hogy szüljön.

De szerintem a kérdés nem is igazán nekik szól, hanem azoknak akik szeretnének, csak nem mernek.

Elsőnek üzenem: nyugodtan szülhetnél még, én 38 évesen szültem a másodikat, egészségesen.

A kérdezőnek: ANYAGI BIZTONSÁG, kiszámítható(bb) jövő. Úgy nagy általánosságban. Ha most lennék fiatal, nem szülnék. Túl sok félelem van bennem a jövőt, v. a békét illetően. A gazdasági világválság nem kedvez a szülésnek.

22 éves vagyok, akár ma is vállalnék gyereket, ha az anyagiak engednék... Albérletbe nem fogok gyereket szülni, legrosszabb rémálmom, hogy olyanok sorsára jussak, akik felvettek 20milliós hiteleket és most sírnak, hogy nem tudják fizetni...

Mi a párommal önerőből, esetleg némi szülői segítséggel (ami maximum az én szüleimtől jöhet; az ő szülei még jó, ha nem jönnek ők pénzt kérni...) akarunk majd otthont teremteni, és akkor jöhet csak a baba. Ez nem jó, mert én már 2 év múlva szívesen szülnék, azt tartanám ideálisnak, de sajnos, nem valószínű, hogy ez sikerülhet. :(

Szeretem az ilyen kérdéseket, mert sokat mosolygok az "elmés" válaszokon :D

A véleményem röviden annyi, hogy aki nem a szó szoros értelmében túlélő típus, annak nem is való gyerek. Nem a levegőbe beszélek, mi is szeretjük a kényelmet, a jólétet, de ha kell, a jég hátán is megélünk. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ja, és az embernek nem törik le a keze, ha megfogja a porszívót, vagy elviszi a bébit sétálni, hogy pihenjek, haladjak más dolgokkal.

Ha viszont körülnézek, sajnos nem sok helyen látok még csak hasonlót sem... Hogy a kapcsolatok valóban működnének, és egyáltalán az emberek képesek volnának alkalmazkodni a naponta változó dolgokhoz. Tényleg nem egyszerű, nem is tudok elítélni senkit, aki inkább csak vár és vár, aztán elszalad mellette az élet. Ilyen időket élünk most.

Talán kicsit, filozófusabb lett, mint amilyennek indult, de nagyon összetett probléma ez, nem lehet csak feketén vagy fehéren látni.

Én pl mindig is szerettem volna gyerekeket, 4-et összesen. Azért, mert szeretnék a kicsiknek adni, szeretet, törődést, és valami olyan szemléletet, amivel többek lehetnek azoknál, akik "csak úgy felnőnek" és nem találják a helyüket, mert a kis lelküket nem töltötték fel semmivel. Sokáig tartott, mire azt az embert megtaláltam, aki ugyanígy gondolkodik, de onnantól már nem is volt kérdés. Nem érzem magam háztartási robotgépnek sem, elhanyagoltnak sem, a babával játszom és rohangálunk annyit, hogy inkább arra kell figyelnem korábban hízásra hajlamosan, hogy ne legyek sovány...

Attól sem félek, hogy nem vesznek vissza munkába. Párom sem volt munka nélkül soha, pedig már szűnt is meg cég, mondott is fel, de mindig feltalálta magát. Volt már elúszott hitelkártyánk is, de olyan is, hogy már szégyelltem magam, mennyit el bírunk egy nap alatt verni, amikor bőven volt.