Miért jó egyes nőknek 3-4 állami gondozott gyereket nevelni, minthogy elmenne dolgozni? És még van mellette sajátja is.

Egyszer én is "belelendültem", hogy nagy családot szeretnék, de szülni már nem merek többet (eü. okokból), és épp kerestek a környéken nevelőszülőket.

Elmesélem, hogy a gyerek után csak a családit adják eleinte, tehát ha tisztában vagy azzal, mennyibe kerül egy gyerek, akkor azzal is, hogy abból nem lehet felnevelni.

Emelt, sőt dupla családiból sem, mert reális esetben sokkal többe kerül egy gyerek, mint havi 10-20 ezer forint.

A hivatásos nevelőszülő kap mellé még "bért", vagyis a minimálbért, jó esetben, kivéve akkor, ha úgy járnak, mint tavaly: köszönő levelet kaptak, pénz helyett, az ugyanis elfogyott! A gyereket gondolom egyértelmű, hogy a levéllel nem lehet etetni, ruházni, taníttatni.

Azt pedig szintén nem árt belátni, hogy ez egy olyan feladat, amit szívvel-lélekkel csinálva, hasznos feladatot lát el. Sokkal hasznosabb, mint munkanélküliként otthon tengődni.

Amikor nincs munka, akkor pedig sokkal jobb a semminél.

Lehet, hogy szerinted ez nem valós munka.

Ebben az esetben javaslom, próbáld ki, milyen "egyszerű" egy-két sérült, önállóságra képtelen gyerek nevelése a sajátok mellett.

Sok sikert!

egy kedves barátnőm, aki nem roma, nevelőszülőséget vállalt, két kislányt, akik testvérek, kb öt-hat évesek voltak, átmenetileg ő nevelte. nem azért, mert pénzt kapott érte, tisztában volt azzal, hogy sok pénzébe, sok fáradságába fog kerülni, csak szerintem megszánta egy anyaotthon két gyermekét, talán az anyjuk nem volt képes, vagy nem volt lehetősége nevelni a gyermekeket. szóval néhány hónapig nagyon szigorúan fegyelmezve kellett bánni velük, szépen szófogadókká is váltak, rendesen el voltak látva minden szempontból, de a barátnőm néhány hónap múlva emberileg nagyon elfáradt, és kénytelen volt lemondani a dologról, pedig a kislányok nagyon ragaszkodtak hozzá. nagyon megszerették a barátnőmet, azt a biztonságot, amit ő nyújtott, anyagilag, testileg-lelkileg-szellemileg.

szebben ellátta őket, mint a sajátjait, akik közül kettő tulajdonképpen már ellátta magát, dolgoztak, egy már kirepülőfélben volt, egy meg kiskorú, aki ugyanúgy szeretett volna az anyjával lenni, mint a két kicsi lány a nevelőanyjával. szóval sok osztás-szorzás után úgy döntött a barátnőm, hogy inkább a sajátját neveli rendesen, mint a hármat megosztva.

nagyon nehéz döntést hozott, de nagyon tisztelem azért is, hogy magához vette a kicsiket, utána meg volt bátorsága inkább egészséges módon, jó értelemben véve önző döntést hozni.

azóta a négy saját gyermeke közül már csak egyet nevel, és gyönyörű, okos nagylány lett belőle. a neveltekről nem tudok semmit, épp ma találkozom a barátnőmmel, és ha szívesen veszi a kérdésemet, hogy mi van velük, akkor beszélgetek róluk.

Anyósom is nevel állami gondozottakat. Hármat. Sajnos nem lettek lányai, csak öt fia. Három saját, kettő más "alomból".

3 gyerek már kirepült.

Ő otthon dolgozik, bérszámfejtő, redes munkahelyet nem talál. Most van náluk három kislány. Nagyon szereti őket.

Mikor oda kerültek, nem tisztálkodtak, az egyikük terhes volt, 13 évesen, de sajnos elvetélt. Most rendesek kedvesek, szorgalmasak.

Anyósom mindígis Anya volt elsősorban. Nagyon élvezi ezt a hivatást. Hidd el, amit a gyerekek után kap, éppen csak fedezi a gyerekek kiadásait.

Szerintem azért ,mert így ő a nagyfőnök,meg úgy osztja be a napját ahogy akarja amit munka mellet nem éppen lehet.

De én tisztelem azokat a nőket akik a normális munka és calád mellet próbálják helyetessíteni egy egy gyerek anyját,aki meg csak a bizniszért csinálja úgyis a pokolra jut.

7-es:

Hát szerintem meg nem korrekt dolog egy gyereknek, vagyis ez esetben kettőnek megmutatni, milyen boldog családban élni, aztán meggondolni magát és visszaküldeni őket, mert neki így kényelmesebb! Hozzánk ovis korunkban érkezett egy fiú testvérpár, örökbe fogadták őket. Eleinte bizonytalanok voltak sokáig a helyzettel, az új szüleikkel, mert sok olyan volt, aki hónapokig áltatta őket, aztán meggondolták magukat, nem fogadták őket örökbe. A gyerekek érzéseivel játszani kegyetlenség! Jobban jártak volna, ha el sem viszi őket, utána csak rosszabb volt nekik újra az intézetben élni! Ebből is látszik, nem szerethette őket úgy, mint saját gyerekeket. Én még egy kutyáról sem mondok le, mert ha egyszer magamhoz vettem, felelősséggel tartozom érte! A gyerek nem olyan dolog, hogy csak meggondolom magam és visszaadom!