Anyósgyűlölő menyek! Miért nem engeditek, hogy a férjetek szeresse és tisztelje az édesanyját?

Hát igen! Ezt ugye már leszögeztük, hogy az én szüleim az a családom, akkor a párom szülei szintúgy valamilyen szinten. Mi nem foglalkozunk ilyen előre bejelentett látogatásokkal. Ha nem vagyunk otthon és jönnek hát így jártak, mi mondjuk szüleinkhez be tudunk menni, mert van kulcsunk. Nem gondolom, hogy vendégként jönnek. Tehát ha épp takarítok, akkor hellyel kínálom és folytatom tovább. Attól, hogy épp port törlök még lehet beszélgetni. Sőőőt én olyan gyarló is voltam már, hogy egy hosszabb beszélgetés közepette (párom és édesanyja) szóltam, hogy elálmosodtam tehát lepihenek, ti beszélgessetek csak ahogy a régi szép időkben. :)

Lazán kezelem a dolgokat. Lehet, hogy még így is anyós függő.

Én nem uszítom a párom az anyósom ellen. Ő döntött úgy anno, mikor bejelentettük gyerekünk lesz, hogy elfordul tőlünk, mert ő bizony még 52 évesen nem akar nagymama lenni és, hogy ő még nem öreg ehhez.

2 hónapos a lányunk, azóta, ha tehetné éjjel-nappal itt lenne.

Nekem meg van a véleményem róla, párom meg felnőtt ember, eltudja dönteni, hogyan viszonyul a történtek után az anyjához.

Nem mellesleg apósom ezerszer jobban osztja anyósomat ...

Én meg azt mondom, hogy nem biztos, hogy az itt kérdezők a valóságban is annyira "anyósellenesek" lennének, mint ahogy itt látszik.

Inkább azt gondolom, hogy néha jólesik névtelenül kiönteni a szívét az embernek itt. Valószínűleg sokan amúgy igenis tűrnek az anyósuknak és biztos sok anyós is tűr a menyének.

Nehéz lehet amikor a "kisfiú" életébe belép a másik nő. A menynek is, az anyósnak is. A legtöbbször azt tapasztalom, hogy az anyós elvárná, hogy a meny alkalmazkodjon az ő családjához, az ő szokásaihoz, ő legyen továbbra is a női családfő, a menyét meg legtöbbször inkább irányítandó, tanítandó kislánynak tekinti. A meny meg már a férjével saját családot akar alapítani, új, a férjével közös életet kialakítani amiben helye van persze az anyósnak, de most már nem fő helye. Az új család elsősorban a férjről és feleségről szól.

Meg az sem elhanyagolható, hogy a menynek is van általában egy saját édesanyja, akihez valószínűleg jobban húz, mint az anyóshoz és akaratlanul is az ő szokásait fogadja el inkább, hiszen az ő gyereket.

Úgyhogy nem csoda, hogy sokszor vannak konfliktusok. Viszont egy kis toleranciával, megértéssel, a helyzet elfogadásával ki lehet küszöbölni, ha ez mindkét fél részéről megvan.

22 év alatt soha sem uszította a drága nagymamám ellen anyum apumat és mégis aljas módon bánik velünk.

"Mindig is fájt nekem, hogy nem fogadja el anyumat édesapám feleségeként és förtelmes dolgokkal keseríti meg az életét. Olyanokkal, mint pédául: más nem tisztességes nőket akar apumra tukmálni, mikor anyum még csak 6 hétben volt velem, és annak idején a testvéremmel; folyton hazugságokkal rágalmazza.

És mégis folyton az áldozatot játsza mindenki előtt, és hogy anyum milyen rossz. Pedig anyumat tényleg megbecsülik és tisztelik, míg mamám még a lányát sem tudta megnevelni, aki elhagyta 1 újszülött gyerekét és a mostani gyerekei csak akkor kellenek mikor meg tudja őket lopni(habár még kiskoruak) és a férjét sem tiszteli.

Sajnos nem rég apum egy súlyos autóbalesetet szenvedett, az állapota nagyon kritikus volt 2 hónapig (addig az intenzíven volt, amiből majdnem 1 hónapot kómában). Csak anyum és én álltunk mellette, míg mamám csak egyszer jött be, akkor is mert anyum elvitte. Szó szoros értelemben nem törődött vele, míg az alkoholista lányát az egekig magasztalja.

De szerencsére apum jobban lett fizikailag (sajnos az ütés miatt az agya, mármint a gondolkodása sokat romlott).

És ekkor nagymamám elkezdte a hazugságait, miszerint anyum csak megjátszotta a hű feleséget, csak a nagymamám törődött apummal és ilyenek.

Mindezeket addig csinálta, míg most anyum kapott egy idegösszeroppanást és a korházba került. Erre apum nagyon megiedt és ő is bekerült a kórházba a sokk miatt.

Ezek a dolgok persze most sem érdekelték mamámat, míg én éjt nappalá téve dolgoztam, hogy legyen miből kifizetnem a szüleim kórházi költségét, és hogy visszajöhessenek a testvérem és mellém.

Három keserves hónap után hála az Istennek sikerült hazahoznam, úgy hogy nem tartozom a kórház fele, itthon a számlákat ki tudtam fizetni, és a testvéremet is fenn tudtam tartani (az már mellékes, hogy nekem sokszor még hamburgerre sem telt)

És most mamám nem hagyja, hogy örvendjünk a testvéremmel a szüleinknek, mert nagyon mocskos dolgokkal kezdett minket rágalmazni. "

Te jó ég, mennyi rosszindulat van az anyósokban..

Nekem eddig anyósjelöltem volt jó és nagyon rossz, az mindent megtett, h ne érezzem jól magam náluk, volt mű hiszti, és ez annyira megviselt, testi tüneteim lettem, ekcémás kéz..ect.

Előre félek, ezek után, ha lesz gyerek mi lesz anyóssal. Sosem uszítottam senkit az anyja ellen.. Mostani Párom meg tudja milyen, még ő figyelmeztetett rá, milyen is valójában..