Anyós! Ne kapjak idegbajt?
2 éve szültem (első gyerek). Szülés előtt mondta anyum, hogy ha az első időkben fáradt lennék, vagy gondjaim akadnak a babázással, akkor csak szóljak, és besegít. Jól esett, megköszöntem azzal, hogy lehet, hogy élni fogok a lehetőséggel, de ha megy minden, akkor nem.
Anyós (szintén szülés előtt nem sokkal) nem felajánlotta, hanem közölte, hogy szülés után 2 hónapra odaköltözik(!) hozzánk, és majd segít. Mondtam neki, hogy nem biztos, hogy lesz rá szükség, de ha mégis, akkor anyu jönne. (Mégiscsak otthonosabban érzem magam vele, nem is beszélve az olyan dolgokról, mint a szoptatás, amit nem szeretek mások előtt csinálni (kivéve a férjem, anyu, nővérem.) Na erre teljesen begőzölt a mama.
Aztán úgy alakult, hogy ment minden simán, nem kellett anyunak jönnie, de innentől kezdve anyósom elkezdett rivalizálni anyuval, de még velem is. Ha jön, akkor felkapja a gyereket, és ki sem lehet venni a kezéből. Akkor sem, ha sír. Szerintetek mi a megoldás? A férjem szerint én fújom fel a dolgot.
válasza:Persze, hogy próbáltam vele beszélni. Már legelső alkalommal is. Az volt az az ominózus lakásátrendezés. Mondtam neki szépen, hogy azért úgy rendeztük be, ahogy, mert nekünk úgy tetszik. Ha neki is van ötlete, akkor nyugodtan mondja el, lehet, hogy az még jobb is, és megfogadjuk, de ne egyből pakoljon. Na erre besértődött, hogy "ő csak jót akart, és hogy mi elutasítjuk."
Utána minden alkalommal szépen szóltunk neki, de mindhiába. Mára már csak annyit tehetek, hogy csendben puffogok...
válasza:Jaj, bocsi. A 10.10-es kommentemet ide szántam, nem a kérdezőnek:
ma 10:06
válasza:"puffogok!"
Valoban megkell tanulnod kezelned, tehat majd kifog ez alakulni, de nagy turelemre lesz szukseged.
Próbáltam kezelni, de kimerült az eszköztáram.
Nem tudom, hogy ezt türelemnek lehet-e nevezni, de már szimplán nincs erőm reagálni a hülyeségeire.
válasza: válasza: válasza:Anyu is, anyós is messzebb laknak. Ha látogatóba jönnek, akkor több napot maradnak, mert csak úgy éri meg. Anyu megvárja, amíg meghívom. Nagy ritkán ő kérdi meg, hogy nem zavarna-e, ha meglátogatna. Megkérdi nekem mikor lenne jó, és 2-3 napot marad. Ezzel szemben anyós közli, hogy "holnap jövünk", és azt se mondja meddig. Legutóbb 2 hetet maradt. Após miatt kellett hazamenniük, és após még fel is ajánlotta anyósnak, hogy ő még nyugodtan maradhat. Értitek???? Az apósom megengedi, hogy maradjon még!!!! Csak a szerencsén múlott, hogy nem maradt. A férjem meg örül neki, hogy így összetart a család...
És ez jó,nem?Vagy magadnak szültél?
Kedves Utolsó!
Valószínűleg én nem fogalmazok úgy, hogy az érthető legyen. Most megpróbálom máshogy:
Nem az a baj, hogy jönnek. Éljen a család! Éljenek a rokonok! Éljen a sok látogató, aki kíváncsi a kissrácra!
DE! De ne így, ahogy anyósék. Ne közöljék, hogy jönnek, hanem próbáljanak egyeztetni velünk. És ha hetekig akarnak maradni, akkor kérdezzék már meg, hogy nem gáz-e! Ennyi az összes elvárásom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!