Anyós! Ne kapjak idegbajt?
2 éve szültem (első gyerek). Szülés előtt mondta anyum, hogy ha az első időkben fáradt lennék, vagy gondjaim akadnak a babázással, akkor csak szóljak, és besegít. Jól esett, megköszöntem azzal, hogy lehet, hogy élni fogok a lehetőséggel, de ha megy minden, akkor nem.
Anyós (szintén szülés előtt nem sokkal) nem felajánlotta, hanem közölte, hogy szülés után 2 hónapra odaköltözik(!) hozzánk, és majd segít. Mondtam neki, hogy nem biztos, hogy lesz rá szükség, de ha mégis, akkor anyu jönne. (Mégiscsak otthonosabban érzem magam vele, nem is beszélve az olyan dolgokról, mint a szoptatás, amit nem szeretek mások előtt csinálni (kivéve a férjem, anyu, nővérem.) Na erre teljesen begőzölt a mama.
Aztán úgy alakult, hogy ment minden simán, nem kellett anyunak jönnie, de innentől kezdve anyósom elkezdett rivalizálni anyuval, de még velem is. Ha jön, akkor felkapja a gyereket, és ki sem lehet venni a kezéből. Akkor sem, ha sír. Szerintetek mi a megoldás? A férjem szerint én fújom fel a dolgot.
Úgy imádom, hogy ilyen esetekben soha nem áll ki a férj a másikért...
Legközelebb mondd meg az anyósnak, hogy egyszerűen nem tartasz igényt a segítségére. Nem szép dolog, de szép lassan mard el onnan. Mivel te szülted a gyereket, nyilván a te anyukádnak több joga van ahhoz, hogy segítsen neked.
Nekem most van pici babám, és bizony örültem volna, ha anyósom ideköltözik segíteni, mert anyukám nincs, férjem külföldön dolgozik. De esze ágában nincs segíteni. Örülök, ha alkalomadtán rá tudom bízni a kicsit 1-1 órára, de azt is csak amikor alszik, mert ő nem hucolássza az ölében, ő fáradt, neki fáj mindene...
Nyilván nem tudom, anyósoddal azóta is miért vagytok rosszban, de a segítséget meg kell becsülni. Lehet, hogy neki sem esett jól, hogy visszautasítottad.
Én is bírom az ilyen férjeket meg anyósokat.
A férj képtelen kiállni a felesége mellett. Fel kéne fognia hogy először irántad van elkötelezve és nem az anyja iránt.
Az anyósod meg bunkó semmi joga sincs ahhoz hogy csak így eldöntse hogy oda költözik hozzátok főleg úgy hogy nem is a te anyád. Ilyen esetekben sokkal természetesebb és mindenki számára kényelmesebb ha az anyuka anyja megy besegíteni.
Állj a sarkadra és mond meg hogy hogy lesznek a dolgok ha megsértődik hát istenem nem ő a gyerek anyja se apja csak a nagyszülő neki kell alkalmazkodni a helyzethez és nem neked. A férjednek meg megmondhatod nyugodtan hogy ebben a helyzetben téged kéne támogatni ezzel és meg kéne értenie hogy tényleg nem érzed magad jól ebben a helyzetben.
Ha az anyós minden nap meglátogat, újíts.
Csak a hét egyik napján engedd be. :)
Anyudnak persze mindent lehet..... :)
Anyósod a férjed anyuja, mellesleg a gyereknek ugyanolyan nagyszülője mint a te anyud. A férjednek meg lehet, hogy igaza van. Neked kell megoldanod a dolgokat. Elfogadni, hogy ő is nagyon szereti és ki akarja venni a részét az életéből.
ma 09:51
Igen, olvastam. Az egyik nagyi azt mondta: Szólj, ha segítsek, a másik: Megyek és segítek.
Nekem (hangsúlyozom: NEKEM) nem esett volna rosszul a második verzió...
Más lapra tartozik, hogy nem volt a kérdezőnek szüksége segítségre.
Én azért, ha anyósom segíteni akarna, nem tudnék rá haragudni. Most nagyon haragszom viszont....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!