Mit tennétek a helyemben, lassan "megbolondulok"?

Biztos nem leszek népszerű, a saját tapasztalatomat írom le. Az én anyósom dettó ilyen volt velem. Én ettől a viselkedésétől minden egyes látogatáskor azt éreztem, hogy nem tekint családtagnak, csak vendég vagok, akit ki kell szolgálni. Soha nem engedte, hogy segítsek bármit is, nem mosogathattam ebéd után, stb. Eleinte még passzívan eltűrtem ezt a fajta gondoskodását, de egy idő után elkezdtem "lázadni". Nem vettem fel azt a papucsot, amit a lábam elé tett, mert nem fázott a lábam zokniban, nem ettem mindenből, ami elém lett rakva, mert nem voltam éhes, nem kértem kávét, ha nem akartam inni stb. Persze nem ellenkeztem mindenben, de kezdtem kiállni magamért, hogy ne érezzem nála idegennek magam. Mosogatni akartam, segíteni valamit... Emellett irányítani akart bennünket, főleg, amikor az unokája megszületett, a gyereknevelésbe viszont már végképp nem engedtük beleszólni, sem én, sem a férjem. Ennek következtében most már gyakorlatilag hozzám se szól, azt is kerüli, hogy egy helyiségben tartózkodjunk. Ennek ellenére most sem csinálnám másként. Valahogy egy nagy játszma részének éreztem ezt, aminek az volt a lényege, hogy kiszolgállak, de akkor cserébe élj úgy, ahogy én akarom... Ez csak a saját tapasztalatom, nem mondom, hogy a te anyósod is ezért csinálja...

Szóval szerintem menj el a felújításra, ne maradj ki belőle, vedd ki a részed a munkából, és igenis mondd meg neki, ha feszélyez, amit csinál, mert akkor soha nem lesz jó kapcsolatotok, ha így érzel a jelenlétében. Mutasd meg neki, hogy te is tudsz jól dolgozni, ha kell, és nem szorulsz az ő pátyolgatására, erős, és független nő vagy :) És igenis néha rosszabb az ilyen anyós, mint az áskálódó, mert arra legalább nyíltan lehet haragudni, itt viszont vannak irányában rossz érzéseid, de még attól is lelkiismeretfurdalásod van, hogy egyáltalán ilyen eszedbe jut...