Mennyire feladata a nagytesónak a kicsire való vigyázás?

A nagylányom 16 éves .

A két kicsi 2 éves, és egy 10 hónapos.

Ha megyek vásárolni, vagy bárhova, ahova a nagylányom nem jön akkor szívesen vigyáz a két évesre , de együtt nem szoktam hagyni a kettő kicsit rá, kivéve amég mosok, teregetek ... :-)

Ő szívesen vigyáz rá(juk), néha anyukásat is szokott játszani, amég én takarítok, pl azt hogy a barátja és ő laknak ott a kicsikkel, és én vagyok a takarítónő ( a kis piszkok :-D )

31.N

Érdekes a téma és örülök, hogy rábukkantam. Én egy nagyon negatív példát mondanék el. A sajátomat.

Én tini srác voltam akkor és az öcsém nálam 7 évvel fiatalabb enyhén autista. Értendő ezalatt az, hogy a viselkedés minden formája alól fel volt mentve. Neki mindent lehetett. Semmire nem nevelték, mert hát olyan amilyen. Holott nála bőven súlyosabb esetek is akadnak. Szüleim ráadásul azok a típusok, akiket túlféltőként jegyez a szakirodalom. Semmit se engedtek önállóan csinálni nekem vagy kipróbálni, aztán meg hirtelen megoldhatatlan feladatot raktak a nyakamba és papoltak felettem, hogy milyen hülye vagyok. Felvezetés után akkor a lényeg. Kitalálták nekem, hogy nyaranta én szépen maradjak otthon és vigyázzak rá egész nap. Rendkívül sok haraggal és keserűséggel gondolok erre vissza. Kortársaim jártak bulizni. Hajtották a kis csajokat,élményeket szereztek. Én meg otthon rohadhattam a 4 fal között. Valamiért úgy érzem, hogy a legszebb fiatal éveimet lopták tőlem el. Azért mert az egyik olyan amilyen, a másikat is tönkre kell tenni? Nekem is csak ez az egy életem van. A másik probléma, hogy totálisan egy kalap alá is vettek vele. Sajnos tudjuk milyenek az emberek és főleg a fiatalok.

Mielőtt bárki félreért, én magam is hiszek abban, hogy az idő előrehaladtával minden gyermek meg kell tanulja, hogy feladatai is vannak és nem csak a haverok, buli, meg a Fanta. Én ha lesz családom a gyerekeimet fokozatosan bevonom a család körüli teendőkbe és a döntésekbe is. Mindenki meg kell tanuljon felelősséget is vállalni. Szerintem nagyon lényeges a fokozatosság és hagyjuk a szerencsétlent ÉLNI! A hazai társadalom sajnos ezer sebből vérzik. A szülőséget se egyetemen oktatják, mint azt ugye tudjuk. Sajnos rengeteg ember tenné jobban, ha gyerek helyett inkább kisszéket gyártana. Nekem ez a meglátásom. Szóba került még a családon belüli egyenlő bánásmód. De szép is lenne. Állítólag minden ember hisz a lelke mélyén az egyetemes igazságban. A világ nem szükségszerűen igazságos és ezt nem könnyű megérteni vagy elfogadni. A családon belül sem az.

Nekem ha lenne kistesóm bármikor vigyáznék rá :) De sajnos nincs : (

14/L

Én 13 éves voltam mikor a húgom született és bizony volt, hogy többet voltam vele, mint anyu. Anyu apuval utazgatott meg barátnőzött nekem meg ott hagyta egész napra a húgomat. Valamikor még igazolást is írt a suliba hogy vigyázzak a húgomra, míg ő elmegy apuval 1-2 napra (apu kamionozik). Imádtam és imádom a húgomat, de néha azért sok volt. Főleg hogy nekem nem volt semmi szabadidőm.

21/L

Szerintem attól függ mekkorák a gyerekek, és mi okból kell a testvérnek a kisebbre vigyázni. Mert pl az abszurdum, hogy azért kell a nagyobbnak ügyelni a kicsire, mert az anya szórakozni megy, de ha pl azért kéri meg rá, mert éppen olyan munkát végez hogy nem tud mellette a kicsivel foglalkozni, az természetes. Két lányom van, és én is meg szoktam kérni a nagyobbat, hogy menjen oda a négy hónapos kishugához, és beszéljen hozzá, míg én berántom a levest stb. A nagyobb lányom négy éves, és szívesen megy addig játszani a babához, míg én tüttyögök a konyhában. Ez mindíg pár perc csak, és gyakran előfordul, hogy főzünk ( a négyéves és én :D ), közben a baba felébred, és a nővére már rohan is be a szobába azzal a szöveggel, hogy : " Jóóól van, mindjárt jön anya, csak most éppen szaggatja a nokedlit" :D

Kényelmesnek kényelmesebb így az biztos, mert a baba örül a tesójának is. A nagylányomnál viszont az volt, hogy míg baba volt, nem mentem oda ha nem tudtam. Szóval felesleges az én esetemben sírni hagyni a második gyereket, ha a nagyobb testvér le tudja kötni arra a két percre.