Mennyire feladata a nagytesónak a kicsire való vigyázás?

Kizsákmányolás enni a szülő főztjéből???? Elvileg ezt egy családanya örömmel teszi. Ha valakinek ez kizsákmányolás, meg az mp3, (amit én örömmel adnék a gyerekemnek, nem pedig azért, hogy viszonozza),annak nem szívesen lennék a gyereke. Még szerencse, hogy a szüleim nem ilyenek, le is léptem volna 18 évesen.

Bocs, ha durván hangzik, de az én elvem az, hogy nevelje, aki összehozta. Ehhez a testvérnek az ég világon semmi köze.

14 voltam mikor öcsém született.

Többet etettem (4 napos korától tápszeres volt),pelenkáztam,altattam mint anya,sokszor én vittem még orvoshoz is.Megtanultam fürdetni,pelenkázni,tápszertcsinálni,ha anya éjszakás volt akkor elmulasztani a krupp tüneteit pl.

Gyakorltilag inkább 2 anyaja van öcsémnek mint anyja és nővére.

Suli miatt nem lakom velük már jóideje,de örülök hogy rám bizták sokat anno.

Így eszembe nem jut fiatal anyukának lenni.Tanulok,dolgozok,utazgatok,éljük világunk párommal,és majd 30 éves korom körül szeretnék egy öcsémhez hasonló rosszcsontot...

Hamarabb nem,láthattam mennyi önfeláldozással jár egy gyerek.

Fel tudnánk nevelni,de még ráér.

De nem utáltam meg a gyerekeket attól mert sokszor voltam én vele.

25/N

21:24-es tényleg durva. Akkor te ne vegyél a gyerekednek semmit, amíg le nem dolgozta azt, hogy megszülted.

Nekem három évvel fiatalabb a húgom, mikor kicsi volt és még idióta, nekem kellett hazahoznom a suliból. (Metró, busz.)Folyton elszaladt, elbújt, én meg 12-13 évesen olyan ideges voltam állandóan, amit majd csak a saját gyerekemnél akarok átélni.

Azért nem fair, mert pl. a mosogatásba be lehet segíteni, az nem nagy kunszt. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy eltörök valamit. De a gyerek a világ legnagyobb felelőssége. Én úgy érzem, nem voltam kész arra, hogy ilyen fiatalon ekkora felelősséget akasszanak a nyakamba. Mert a tesóm nem hallgatott rám, nem volt súlya a szavamnak, anyu meg elvárta, hogy én legyek az okos nagytesó. Sokszor csak pityeregtem éjszakánként, hogy bárcsak lenne egy idősebb tesóm, vagy bár én lennék a fiatalabb. Olyan szép lett volna legalább egy gondtalan nap.

"Ha valakinek ez kizsákmányolás, meg az mp3, (amit én örömmel adnék a gyerekemnek, nem pedig azért, hogy viszonozza),annak nem szívesen lennék a gyereke."

Félreérted.. Ott, ahol normális a kapcsolat, ott a szülők is a gyerekeikért élnek, a gyerekek is igyekeznek megkönnyíteni a szülők dolgát.

Azért ha csak annyit kérnék, hogy a nagyobb tartsa távol a kistesót a konyhától, amíg sütök az egész családnak és erre vágná a pofákat hogy ez neki nem a feladata, akkor én se érezném úgy, hogy kötelességem lenne a legjobb mp3-at meg egyéb luxuscikket megvenni.

Nálunk ez nem téma, mert olyan kicsi a korkülönbség, hogy nem bízhatom a kicsire a picit, de a tesómáknál több év van, és amíg a szülők megejtik a havi nagybevásárlást, addig a nagy vigyáz a kisebbre. És ettől nincs kizsákmányolva, a szülőknek meg kényelmesebb.

"Akkor te ne vegyél a gyerekednek semmit, amíg le nem dolgozta azt, hogy megszülted. "

Jó, akkor te sem érted miről van szó.

Értem. De ha csak egy gyerek van, azt az anyának kell távol tartania a veszélytől. És amikor vállalta a másikat, akkor végig kellett volna gondolnia, hogy ő és a párja, mint szülők, képesek-e megóvni a gyereket a veszélytől.

Szerintem így semmiképpen nem alakul ki egyenlő bánásmód, hisz a nagyobbtól mindig többet várnak el, a legkisebbnek pedig megadatik a gondtalan gyerekkor. És ez igazságtalan, ekkora terhet róni a saját gyerekedre.

"De ha csak egy gyerek van, azt az anyának kell távol tartania a veszélytől."

Igen, csak nem mindegy, hogy hogyan... Tudsz úgyis biciklizni, hogy rendesen hajtod, de úgy is, hogy két oldalról csimpaszkodnak beléd és húznak...

Egy gyereknél se könnyű, de nem látom miért lenne tragédia, ha a legnagyobb vigyáz a kisebbre, amíg az anya megfőz anélkül, hogy egy mindenhez nyúlkáló kis polippal kéne hadakoznia. Sokkal gyorsabb, és ha így nem csak összekotyvaszt valamit, hanem az egész család örömére süt egy sütit, annak mindenki örülhet. A tesóméknak a vásárlás is megoldható volt az egy gyerekkel, de amikor a kicsit leadták, akkor jobban haladtak, nem kellett a tejszeletnél cirkuszolni és gyereket és a többi vásárlót is megkímélték a fáradtan hisztiző csemetétől.

"Szerintem így semmiképpen nem alakul ki egyenlő bánásmód, hisz a nagyobbtól mindig többet várnak el, a legkisebbnek pedig megadatik a gondtalan gyerekkor."

Olyat nem tudsz, hogy patikamérlegen oszd a figyelmet... A nagyobbnak meg nem kellett osztozni anya figyelmén, csak vele törődhettek. Az a nagy is volt kicsi, amikor csak rá figyeltek. A kicsiknél meg pont az van, hogy anya a várépítés közben leellenőrzi a középső matekleckéjét, és megvitatja a nagyobbal, hogy másnap ki megy érte edzésre.

" És ez igazságtalan, ekkora terhet róni a saját gyerekedre."

Attól függ, hogy hány alkalomról és mennyi időről beszélünk. Ha anyuci manikűröshöz megy hétfőn, kedden kozmetikushoz, szerdán meg fodrászhoz, a nagyobb gyerekére meg rálőcsöli a kisebbiket, az tényleg igazságtalan. Az, hogy időnként a nagyobb segítsen, hogy a család élete zökkenőmentes legyen, hogy a szüleinek megkönnyítse a munkát, hogy ezáltal több figyelem és egyéb jusson neki, az szerintem normális. (arra gondolok, hogy neki is jobb egy finom ebédet enni, ha az anyja nyugodtan eltölt 1,5 órát a konyhában - esetleg épp a kedvenc kajáját készíti el, ennyit igazán foglalkozhat a kistesóval, utána meg a család vidáman összeül)