Nagyon durván összevesztem a szüleimmel, mit csináljak?
Elmesélem a szituációt:
Anyám valamilyen rendezvényre kellett hogy vigyen néhány üveg szénsavmentes ásványvizet, hideget. Mondta hogy hozzák a boltból. Lementem a SPARba, nem volt behűtve, csak kis üveges ásványvíz, így átmentem a szemközti kisboltba, ahol volt behűtve ugyan, de csak szénsavas. Vittem nekik, erre mondta anyám, hogy ez nem szénsavmentes (mellette húzta a száját). Mondom jó, de csak ez volt behűtve. Erre kezébe veszi, és mondja, hogy "ez neked hideg?!". Mondom, ez volt a leghidegebb, a hűtőből szedtem ki. Aztmondta hogy ez nem elég hideg, és nemigaz hogy a SPARból nem tudtam volna hozni. Közben pedig elég hevesen káromkodott velem, hogy mennyire megbízhatatlan vagyok, meg hogy b*sszam meg hogy ilyen hülye vagyok. Merthogy nem biztos, hogy mindenki szereti azon a rendezvényen a szénsavas ásványvizet.
Erre én nagyon ideges lettem, és azt mondtam, hogy "akinek nem ízlik, az b*ssza meg az anyját, iszik majd szénsavasat, és rohadtul elegem van belőle, hogy mondok valamit te meg sz*rsz rá." És faképnél hagytam az ásványvizekkel.
Szerintetek?
17/F
hozzak
vittem neki
Nem vittél. Mást vittél.
Lehet, ha megtudnád csinálni amit kér tőleg úgy ahogy kéri, akkor nem kezdődne a cirkusz. Túlreagálta igen, de lehet oka van,hogy ideges lesz, mert érezheti, hogy nem kérhet semmit, mert úgysem tudjátok rendesen megcsinálni úgy, és ez felgyülemlik időnként egy anyában.
Kérj bocsánatot, talán mondd, hogy igazad volt nem azt hoztam amit kértél, máskor meg tedd oda magad, és inkább hivd fel, hogy jó lesz e ami van a boltban, vagy menj máshova, vagy mit szeretne. Ha nincs telefon, akkor újra mehetsz másik boltba, de inkább az legyen, mert különben ez lesz.
Valószínűleg anyukádnak sem első alkalma volt ez, hogy kért valamit és nem lett teljesítve. (mert másképp lett, az meg mintha nem lenne)
Arra is kíváncsi lennék, hogy ti hányszor mondtok köszönetet neki a mindenféle nagyobb és apróbb dolgokért amit értetek tesz ? Ami fel sem tűnik, hogy értetek teszi, hanem berakjátok a - ez természetes egy anya dolga - kalapba. Igen fárasztó anyukának lenni, és bár tudjuk ne várjunk semmit érte hálát, de valahol mi is emberek vagyunk, felnőtt gyermekek, akiknek szintén vannak elvárásai a gyerekek felől. Sajnos sok esetben ez így jön le, hogy kimerül, és már nem tud szólni az anya normálisan, különösen egy hormonális gyerekkor-felnőttkor szélén álló tinédzserrel szemben, aki maga sem a leg elnézőbb, és kezelhetőbb.
Oka van túlreagálni egy anyának, hogy most milyen vizet hozott? És fontosabb, hogy a rendezvényem milyen víz jut majd az ismeretlen mittudomén kinek a belének, mint a saját fia? Meg amint mondta, nem csak a vízről van itt szó.
Van valaki akivel beszélhetsz ilyenekről, hogyha kiakadsz. barátnő?
Az én szüleim is ilyenek. Csakhogy nekem még sok minden mással is meg kell küzdenem mellettük. :/
Jah és ráadásul barátom is van már 2 éve, szóval ezen a téren is csak az idegbaj van állandóan. Nagyon nehéz bírni idegileg...
Költözni meg nem tudok,mert suli van még mögöttem... :S
18L
Jó ideges lehet az anyukád, és biztos, hogy nem esik jól, és egyáltalán nincs igaza, de ő is ember.
Mindketten túlreagáltátok.
Azt írtad, mindkét szülődet gyűlölöd. Én is így voltam 17 évesen. Aztán felnőttem, megértettem, hogy miért olyanok, amilyenek. Ma nagyon jó a kapcsolatom velük.
Ki kell bírni ezt az időszakot, felnőve te is másként fogod látni a dolgokat.
Most hűtsd le magad, ne nyalogasd a sebeid. Együtt kell élned velük, próbélj meg te is tolerálni, akkor is, ha nehéz. Bocsánatot azért nem kell kérned.
Az a baj, hogy a legtöbb kommentelő tökéletes családban nőtt fel és fogalmuk nincs arról, hogy vannak nagyon gyökér szülők is. Akivel nem lehet máshogy beszélni csak kiabálva.
Jól tetted kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!