Hogyan mondjam el a szüleimnek?

attól is függ,h mennyire jó a kapcsolatod a szüleiddel.én biztos megtartanám!!

Sztem minél hamarabb mond el nekik és a párod is legyen ott akkor,h lássák tényleg melletted van bármilyen helyzetben.

Ha rossz a kapcsolatod a szüleiddel,akkor húzósabb lesz elmondani,de akkor is túl kell esni rajta.

Mindent őszintén!

nyugi,nem vag már 15éves,csak nem lesznek annyira idegesek :)

-sziasztok,öhh terhes vagyok

-ez nagyszerű éjdes jányom

Nővérem is így volt, de ő már érettségi előtt szült!

Úgy végezte el a főiskolát gyerek mellett, hát nem volt neki egy leányálom, a párja az elején még mellette volt, de 7 év után rájuk unt és most egyedül neveli a nővérem és rosszabbnál-rosszabb kapcsolatokba menekül! Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálatok így lesz csak, hogy alaposan fontold meg!

Az egész életedet megváltoztatná, arról meg nem is beszélve, hogy még nem szórakoztad ki magad és még nagyon fiatal vagy!

Sok lepontozást fogok kapni:

Én ugyanigy jártam mint te. Most fogok érettségizni, 18éves vagyok és 19hetes terhes. Én megtartom a babát, eszembe se jutott elvetetni. A páromnak szerencsére olyan az anyagi helyzete, hogy szülők nélkül fel tudjuk nevelni a lányunkat.

Szerintem állj oda anyukád elé, mondd el, hogy mi történt. Aztán mondd el neki azt is, hogy hogyan képzeled a jövődet a babával, ha esetleg megtartanád. De mindenképpen, legyen konkrét elképzelésed! A párod szülei?

Én a nővérem tapasztalata miatt lemondanék a gyerekről.Bár nem vagyok abortuszpárti,de azt hogy gyógyszer mellett esnék teherbe már elég is lenne..

(bár gyógyszer mellett teherebe esni is emberi hiba,valószínű,hogy kihagytál tablettát)

Mint írtam a nővérem példája miatt nem vállalnám.

A nővérem 2 évvel ezelőtt szintén gyógyszer szedése mellett esett teherbe.Ő megszülte a kislányát,aki súlyos szellemi,és testi fogyatékos.A kicsi lány 2 éves,és a nővérem egyedül maradt.Az apuka aki egészen a baba születéséig mellett volt,lelépett amikor kiderült,hogy beteg a kicsi..Egyszerűen képtelen volt feldolgozni,és a nővéremet hibáztatta.(pedig a pasas egy nagyon jó fej ember volt,senki nem gondolta volna,hogy így összeroppan)

Sajnos a nővérem barátai is egyre ritkábban látogatták,ma már nem is nagyon jönnek hozzá..Bőven elég nekik hogy a facebookon vagy email-ben tartják a "barátságot" vele..(milyen barátság ez??)

Így már csak mi a családja maradtunk nővéremnek,és látom,hogy a 25 éves szép okos nővérem egyre jobban elveszíti az életkedvét..Csak akkor mosolyog ha a kislánnyal játszik. Ha alszik akkor a nővérem is csak ül a fotelban és csendesen sír..(még hallani sem lehet,csak észreveszed hogy potyognak a könnyei és nagyon szomorú..) életemben nem láttam ilyen szomorú embert..