Szoktal segiteni masoknak? Penz, vagy viszonzas nelkul, onzetlenul?

Szia!

Én szívesen segítek bárkinek, ha épp időm engedi, és nem várok el érte semmit. Mi jóban vagyunk a szomszédokkal, így ha megyünk valami nagyobb áruházba, akkor előtte mindig megkérdezem, hogy szükségük van-e valamire, mert nekik nincs kocsijuk, így gyakran hozunk nekik több lisztet, cukrot, olajat, stb, mert ez nehezebb és nekünk nem tart semeddig 1-2 dobozzal többet venni. (mi havonta tartunk ilyen nagyobb bevásárlást, szóval nem minden héten)

A szembeszomszédunkban lakik egy idősebb házaspár, nekik is szoktam segíteni a kertben ha kell valamit, meg ha betegek és gyógyszer kell, akkor én tudok hozni a városból, ne nekik kelljen bebuszozniuk.

Eddig egyetlenegyszer kellett vigyáznom az egyik ismerősöm házikedvencére, aki egy madárpók..hát akkor itt volt nálunk egy hétig, de mondtam, hogy legközelebb ezt lehet nem vállaom, mert alig mertem aludni, pedig bebiztosítottam mindent, de mi van ha mégis..:D:D

A gimi alatt segítettem egy általános iskolás kislánynak a németben, mert ahhoz értek, de matekból hülye lennék:)

Most hirtelen nem jut eszembe több. Jah de egyébként tényleg nem kérek érte semmit, de például a szomszéd néni a kerti munkákért cserébe rendszeresen küld nekünk egy kis süteményt,házi rétest, stb:)

Régi holmi, bútor vagy ruha, stb kidobása nálunk ritka, mert nem vagyunk egy gazdag família, csak olyan átlagos. És kb mindent a végsőkig használunk, akár új funkciót találva tárgyaknak, így használhatót nem dobunk ki...

Segíteni viszont szívesen segítek önszántamból. Hogy ha látom, hogy valamit simán eltudok intézni vagy gyakorlatom van benne és kisujjamból vágom, akkor nekem egyáltalán nem fáj segíteni és sosem várok érte szinte semmit. A "szinte" pedig azt jelenti, hogy jól esne, ha amikor nekem van általam megoldhatatlan bajom, akkor más, aki segíteni tudna, ő is önszántából tegye, ne kelljen kérni, ne várjon érte fizetséget...

És az is természetes volna számomra, hogy akinek én segítek ne feltétlen ő segítsen egyéb témában nekem, hanem aki tud. Tehát így ne feltétlen attól kapjon vissza segítséget az ember, akinek adott. Hanem ilyen természetes segítőkészségi körforgás kéne, hogy működjön....

Ám ez manapság ritka. Nagyon irigyek az emberek. Például titkárnő barátnőm marketinges akart lenni, de nem talált olyan munkát. Én is titkárnőféle voltam, és hallottam, hogy marketingest keresnek nálunk (akkori melóhelyen). Na egyből érdeklődtem, hogy mik a feltételek, stb, hogy jó tippeket adjak a barátnőmnek, mert most itt a lehetőség... Végül nem jelentkezett távolság miatt, inkább maradt titkárnő, mindegy. Aztán nekem sok év múlva mikor semmi állásom nem volt és beszélgettünk, tudta régóta, hogy bármi egyszerű meló is jó volna, csak volna.. Később mesélte, hogy hát náluk keresnek egy 4 órás irodai melóra valakit, és kivan, mert olyan buták jelentkeznek és neki kell előválogatni... Még direkt hangsúlyozta is, hogy mekkora szerepe van abban, hogy ki kapja az állást. Tudta, hogy nincs munkám és jó volna az nekem, de annyira írigy, hogy még csak azt sem mondta, hogy adj egy önéletrajzot, hátha a főnök téged választ.. Értelemszerűen nem is jelentkezhettem, hisz úgyis kiszelektált volna bájos indokkal. Csak hencegett, hogy szenvedjek.

Na és nagyon sok ilyen ember van. Nem olyanok, mint én. Nem indulhatok ki magamból és a segítőkészségi elméletemből sajnos. Úgyhogy igenis meggondolom, hogy kinek segítek... Elég bajom van, magam nem keresem a lehetőséget. De ha látok /hallok helyzetet, és pikkpakk meg tudom oldani, akkor ha idegenről van szó vagy valóban kedves ismerősről, akkor szó nélkül segítek és nem várok semmit. De az biztos, hogy ha nem tudok segíteni vagy nagyon nem akarok, akkor nem karattyolok nekik arról, hogy hát azért persze tudnék (ahogy a "barátnőm" tette)....

Persze. Mi pl szinte naponta segítünk a szomszéd bácsinak, 92 éves. Nagyon rendes velünk régen iszonyú sokat segített, így ha megkér valamire akkor azt megcsinálom. 1-2 naponta szoktunk (vagy én vagy anyum) bevásárolni neki.

18/l

Ha kidobunk valami használhatót, mindig körbekérdezek pl. az iwiw ingyen elvihető rovatban, kell-e valakinek.

Cipekednem viszont nekem sem szabad, néznek is rám vasvilla szemmel a szomszéd öreg nénik :)

Amiben jó vagyok ill. szakmám, azt rokonaim, barátaim szinte el is várják, hogy nekik ingyen adjam ill. segítsek.

Nagyon tisztelem azokat, akik önzetlenül segítenek a rászorulókon, akár pénzüket, akár "csak" idejüket szánva erre. Főleg ha nem ítélkezve, válogatva teszik ezt.

szerintem elvi síkon segítenék, ha módomban állna és nem szenvednék miatta hiányt (értsd: nem adok pénzt, mert az nekem is kell, vagy nem fogok idős néninek segíteni, ha közben ezt az időt a családomtól veszem el), de gyakorlatban sajnos nem jellemző, hoyg segítenék bárkinek.

Csak barátoknak, haveroknak, családtagoknak. Nekik szívesen.

Egész életemben ezt tettem.

De most telt be a pohár. Általánosban is ha kaptam 100 forintot, megfeleztem, hogy a barátnöm is tudjon venni valamit a büfében. Ha megtetszett valakinek a tollam, odaadtam stb.

Késöbb ha volt pénzem és a barátnöm rászorult, adtam. Ha volt olyan dolog amit nem használtam de másnak jól jött, odaadtam.

Cserébe mit kaptam?

Kibeszélést, mocskolódást a hátam mögött, loptak tölem (azok, akiknek adtam) stb.

ezek után szerintem nincs az az ember, akit közel fogok engedni magamhoz. Mindegyik egy undorító féreg. Ha a kisujjamat nyújtom, az egész karom kell.

Önkénteskedni szoktam, mert szeretem a kutyákat. Ök megérdemlik a törödést. Meg angolul tanítok. Mást nem. Soha többet!

A családnak,közeli ismerősöknek mindig,ez természetes.

Múlt héten bankban voltam,a környéken mászkált egy fiatal nő,pici gyerekkel(kb. 1,5 éves kislány).Piszkosak,soványak voltak,lyukas ruha,borzalmasan megsajnáltam őket,mert nekem is van egy kisfiam és rögtön beugrott,hogy vajon milyen sorsa lehet annak a csöppségnek.Szóval megkérdeztem,hogy egy csokit elfogadna-e a kislány,de az anyuka azt mondta,hogy inkább ételt enne,de nincs miből.

Lehet,hogy hülyének néztek,de elmentem a legközelebbi boltba,vettem 4 db zsemlét,párizsit,1 doboz rizst,meg 2 db őszibarackot és odaadtam nekik.A kislány valósággal kitépte a kezemből a szatyrot és már falta is a kaját.

Ha nagyobb összegre tennék szert,biztosan segítenék a szegény embereken,azokon akik megérdemlik.