Szoktal segiteni masoknak? Penz, vagy viszonzas nelkul, onzetlenul?

Nem. Elvből.

Amikor apu meghalt, anyut apu összes barátja (házaspárok) elhagyta.

Amikor az én férjem meghalt, a férjem barátai és házastársaik 3 hónap után lekoptak, nem veszik fel a telefont, nem válaszolnak az emalre.

Amikor apu meghalt a cégtársak kijátszották a jogszabályokat, nem adták ki a vagyonunkat kb. 35 millió ft-t. Nem volt pénzünk pereskedni!

Ezek után nem segítek senkinek.

Mi szoktunk, leginkább a régi holmik elajándékozását.

Az idős szomszéd néniknek kocsijuk van, de a szatyrot szoktam segíteni hazahozni ha épp találkozunk.

A másik kettőben is segítenék, de még nem kértek fel rá :)

Anyagilag nem segítenék idegeneknek, mert nem tudhatom, hogy az illető nem magának köszönheti -e a helyzetét. Nálunk is van egy család, akinek lehetne segíteni, de ott egyik szülő sem hajlandó elmenni dolgozni, pedig felajánlottak nekik munkát. Akkor miért adjak?

A családomnak adnék gond nélkül, amíg erőmből futja.

Amikor kirakok valamit lomtalanításkor, akkor az egyben a beleegyezésem is, hogy bárki viheti, aki előbb ér oda. Ha nagyobb bútorról van szó, akkor ismerősöknek szólok, hogy kell -e nekik. Idegeneknek nem hirdetem, mert nem engedném be őket még a kertbe sem, mert hallottunk már sok ilyen sztorit. Ház elől elvihetik.

Kutyára nem vigyáznék, mert annál felelősségteljesebb vagyok, mintsem ilyet felelőtlenül elvállaljak, miközben azt se tudom, hogy eszik -e vagy isszák.

Önző ember vagyok, mert tudom, hogy a segítőkészséget kihasználják. Nekem is megvannak a magam feladatai, amiket nekem kell megoldanom, senki másnak. Ha erőfeszítésbe is kerül, de azért megoldom, és akkor más is meg tudja.

Idegeneknek nem nagyon.

Barátoknak szoktam, de az alap szerintem.