Mit kezdjek a férjemmel? Igy neked sem kellene a segitség?

Szerintem a férfiak lennének az elsők, akik kiborulnának, ha a nők hozzányúlva a féltett szerszámaikhoz, úgy tennék fel a karnist, hogy szétbombázzák közben a falat, vagy úgy cserélnek ki egy villanykörtét, hogy leszakítják a fél szerelvényt.

Én azt se szeretem nagyon, ha a párom bemegy a szerszámos kamrámba(pedig nem ügyetlen).

Hm, nekem is hasonló párom.

Szeretem, hogy segíteni akar, de az nem segítség, amit ő művel.

Azt szeretné, hogy hamarabb végezzünk, de dupla annyi idő, mintha egyedül tenném.

Nem oktattam ki, de igyekszem gyorsabb lenni nála, hogy ne kelljen annyit várni rá.

az én férjem egyszer "segítek!" felkiáltással vízkőtelenítette a mosógépünket, míg én nem voltam otthon. átmosta egyszer vízkőoldoval , átmosta ecettel, utána szépen el is öblítette, tulajdonképpen mindent tökéletesen csinált. csak nem nézett bele a gépbe, mielőtt elkezdte, így mindezt 1 garnitúra betöltött ruhával, tele a kedvenc cuccaimmal.... azt hittem, infarktust kapok:) de nem tudtam rá haragudni, mert olyan elkeseredett volt, hogy elszúrta:)

akkor inkább haragszom rá, amikor olyan dolgokba dumál bele, amit nem csinál. mosogatás, porszívózás, stb (mindig én csinálom, de ez nem is baj, nem várom el, nekem ez rutin, 5 perc alatt kész vagyok vele). na, ettől el tud szállni az agyam, amikor előadja, hogy hogy kell szépen elhelyezni a tányérokat a csepegtetőben... meg hogy hogyan kell tárolni a szivacsot, vagy milyen sorrendben kell porszívózni a lakást...ilyenkor mindig "összeveszünk", én elküldöm a pics@ba, felajánlom, hogy megcsinálhatja nyugodtan, ekkora már vigyorogva sunnyog vissza a szobába és bólogat, hogy "-dehogyis, te sokkal jobban csinálod, befogom a szám:)". úgyhogy mi elpoénkodjuk, hál istennek, ezeket konfliktusforrásokat. Viszont mindig megmondjuk egymásnak, ha valami nem tetszik. nem sértő módon (bár olyan is van, emberek vagyunk, néha elszakad a cérna", de határozottan. aztán ha ebből vita van, jól összeveszünk, mert egyszerűen ilyen hirtelen haragúak vagyunk, mind a ketten, de utána mindig megbeszéljük és megoldjuk a dolgokat.

ebből áll egy kapcsolat szerintem, ez a legnagyobb kihívás benne, de egyben a legszebb, legösszekovácsolóbb része is: együtt sikeresen átlendülni azokon a problémákon, amiket minden nap elénk dob az élet és viszonylag zökkenőmentesen gördíteni előre a szekeret, hogy senki ne sérüljön.

Látom kiakadtatok azon hogy leordítom a fejét. Ezt képletesen értettem. Én nem hagyom hogy elmagyarázza nekem hogy kell például húst kloppfolni mikor én már túl vagyok x kg n, ő meg életében másodszor csinálja.Szólok neki hogy ne mondja meg nekem. És elmagyaráztam neki hogy én sem mutatom meg neki hogy fogja az ecsetet.( ő festő)

És képzeljétek ettől még tisztelem őt, kb egy ilyen vita fordult elő a 6 év alatt.

Én nem várom el tőle hogy besegítsen a házimunkába.

Mi úgy vagyunk hogy általában én nagy takarítok hétvégén, mindig szombaton, én főzök stb.. De ha van kedve van olyan hogy csinál reggelit vagy vacsit mire hazaérek, vagy ha megkérem kitereget. De volt olyan mikor nagyon sok volt a munkahelyemen a meló magától kimosta a ruháit.( igaz a fehér pólókat a kék munkásgatyával).Vagy ha nincs kedvem főzni rendelünk kaját. Mosogatógépünk van, úgyhogy mosogatással nincs gond. Mivel én csinálom a házimunkát, ezért én nem szoktam fát rakni a tűzre, udvart rendezni, behordani a fát stb.., ilyen kinti dolgokat.Ezekkel úgy vagyunk ő csinálja ha van kedvem segítek ha nincs akkor nem, úgy mint ő a házimunkával.

Van egy nagy konyhakertünk azt közösen.

Szóval nincs ilyen problémánk.