Mit csinálnál azzal a közeli családtaggal, akiről kiderül, hogy durva volt, és ok nélkül megverte a kamasz gyerekedet, akit rábíztál?

Te jó ég!

titeket agyonvertek kiskorotokban?

Egy kézrácsapásba senki nem hal bele, akárcsak egy pofonba se.

Én gyereknevelés témában, így 22 évesen, még inkább csak a gyerek szemszögét tudom bemutatni, lekevert egy-két pofont anyukám, főleg kamaszkoromban. Nem volt erőfölényben, alacsonyabb is volt nálam. Egy pofon nem feltétlenül bántalmazás, inkább észhez térítés, és néha még egy jó barát is lekever egyet, ha a másik annyira elhagyta magát.

Ha valakit úgy elvernek, hogy kék-és zöld, azt megértem, hogy mindenki elítéli, de egy gyengébb pofon? Ugyan már!

Jah, és had ne mondjam, hogy hány olyan drogos fiatallal találkoztam már, akivel a szülei mindig csak elbeszélgettek.

Aha. A kézrácsapás még nem verés... Tényleg?

Akkor... Az idegen nők seggének fogdosása még nem erőszak, a lesajnáló hangnem még nem durva beszólás, a kemény fellépés még nem verekedés vagy gyilkosság...

Minden elkezdődik valahogy!! Nincs kis és nagy erőszak, csak erőszak van!

Aki arra hivatkozik, hogy őt is ütötték, mégis ember lett, bla-bla-bla, az menjen vissza addig, amikor ütötték valamiért. Mit érzett akkor? Nem utólag megideologizálva most! Hanem akkor!

Amikor erőszakkal fordultak felé, pedig ő csak önmagát adta és ha hibázott is, azt akkor még pontosan tudta, hogy a hibás cselekedete miatti szülői reakció hibás! Mert akkor még tudta, hogy a szülő felháborodásának, bánatának, haragjának talán van oka és talán jogos - TALÁN!! - de ezt nincs joga erőszakkal kifejezni!!

Ha egy gyereket bármilyen lágy erőszakkal is, de erőszakkal nevelnek, vesznek rá dolgokra, akkor az a gyerekben nyomot hagy. Vagy ő is megoldási stratégiaként nyúl hozzá majd, vagy nagyon kerüli és mások erőszakosságának lesz majd kitéve, mert áldozatként tekint magára...

Amúgy esetleg van valahol egy erőszak oktatás, amiről nem tudok, és ott lehet megtanulni a "gyerekkel szemben alkalmazandó szükséges erőszak mennyiségét és adagolását"?

Makarenkó egy korszakos f@sz volt!

Jaj Hagyjuk már, ez marha nagy túlzás.

Milyen nyomot?

Az elbeszélgetős stílus hagy nyomot, azt a nyomot, hogy bármit megtehetek, még csak nem is kiabálnak velem, csak elmagyarázzák, hogy rossz volt, legközelebb, megint ez lesz.

Esetleg még az is lehet, hogy elküldi a szüleit oda ahova... Ilyet is láttam már, de mennyit.

Nyomot az hagy, mikor a szülő rendszeresen elküldi a gyerekét a fenébe, ha kell, ha nem, mert ideges, és nem ér rá, mikor megmutat neki valamit, és ha azt egyből nem tudja hogyan kell, akkor egyből lehordja mindenféle hülyegyereknek, amikor az embernek bármi baja van, csak gúnyosan mosolyognak rajta, ez nyomot hagy. A szülői szeretet érzésének teljes hiánya nyomot hagy. Egy kézrácsapás nem.

Jah, meg gondolom, ha valami rosszat csinál, akkor te leülsz beszélgetni vele. És hányszor hallgatott rád?

Van kamasz gyereked? Elküldött már a jó fenébe? Mit csinálnál ha a kamasz gyereked visszabeszélne, olyan hangnemben, ami tűrhetetlen, hisztizne, ha leülsz vele beszélgetni, közölné, hogy nincs kedve?

Meg minden elkezdődik valahol? Úgy gondolod? Akkor te tényleg ne csapj a gyerek kezére, mert a végén még kék-zöld foltokkal végzi. ez nem valami "vérszemet kap" kap téma.

És ha majd csúfolják? És ha buli után verekedésbe keveredik? Ez ilyen. semmi másra nincs szüksége egy gyereknek, csak szerető szülőkre, akiktől érzi a támogatást, mind a biztatás részét, mind a fegyelem részét. Amíg olyan szülei vannak, akiknek mindent elmondhat, addig nem lesz semmiféle személyiség torzulása azért, mert rácsaptak a kezére. Egy kicsit olyan is ez, mint mikor a tűzbe nyúl. Az megégeti, tehát ez nem jó játék.

Ellenkező esetben, ha beszélgetős, mindent engedős szülei vannak, az egyrészt nem szab neki határokat, másrészt semmibe fogja venni őket. Nem, nem azt mondom, ha erélyesebben rászólsz, úgy, hogy attól meg is ijedjen, az is elég.

Álszentek?

Ők az álszentek?

Mikor volt álszentség a verés?

Az álszent pont a verés mentes. Itt lakótársaimmal (ugyanúgy 19-22 évesek) is elbeszélgettem a témáról, és mind tapasztalták a gyengekezű szülőség negatívumait. Mindegyik kölyke osztja a szüleiket, ahogy csak lehet, isznak nagyon sokat, vagy drogoznak (kamaszkori ismerősökről beszélek, nem mostaniakról!!)

És ha a gyerekre már nem tud odafigyelni a szülő, és akkor rángatja magára az akváriumot (mert olyat is olvastam itt, h ilyen témák miatt ver rá a gyerek kezére, és erre is azt írták h vidd el mesekönyvet olvasni,-na kérdem én, attól megtanul bármit is?)

Nem mondhatjátok azt, hogy minden pacifista szülőnek idióta gyereke van, csak mert nem csapnak rá egyszer a kezére.

21 vagyok, nincs gyerekem, de emlékszem, 16 voltam, mikor elmagyaráztam az ötéves unokatesómnak, hogy a macska miért nem szereti, ha a farkánál fogva végighúzzák az előszobán. Megértette, és később ő szólt rá másokra, hogy ne bántsák a cicát.

Sokan azt hiszik, a gyerekek ostobák, pedig nem azok. Ha az életkoruknak megfelelően beszélsz velük, és nem nézed le őket, akkor a többségük megérti a dolgokat.

Van egy ismerősöm. Az apja 5 éves korában meghalt. Annyi emléke van róla, hogy egyszer jól megverte valamiért.

Én nem akarom, hogy ha bármi is érhet, akkor ennyi nyomot hagyjak csak...