Mik a legnagyobb félelmeitek?

Ezt a kérdést végig kellett gondolnom. Természetesen én is félek attól, hogy elveszítem a szeretteimet, de ez benne van a pakliban.

Legjobban azt hiszem magától a félelemtől félek, és attól, hogy sosem tanulok meg örülni.

Attól nem félek, hogy megőrülök, hiszen az nem olyan rossz. A diliházban mindenki boldog. Különben is, akik korábban szerettek, ugyanúgy szeretni fognak, csak bármit megtehetsz következmények nélkül, lebegsz, mikor normálisan szomorú lennél, őrülten lefoglal egy szappanbuborék gyönyörűsége..

Mióta megszületett a fiam, azóta az a legnagyobb félelmem, hogy velem történik valami (míg apa dolgozik pl) és a fiam ott fog sírni mellettem, és senki nem tudja majd miért, és mi lesz akkor vele?

Nálunk az ablak az ágyunk fölött van, bukóra kinyitva, folyton azt látom magam előtt, hogy rám dől az ablak, és a fiam azt fogja látni, hogy ott fekszek vérbe fagyva. :(

És még attól félek, hogy mi lesz ha nem lesz munkám gyes után, és nélkülöznie kell majd. (Na nem luxuscikkeket, hanem pl ételt.)

Betegségtől is félek.

És attól, hogy elhagy a férjem, és itt maradok egyedül a fiammal, aki belepusztulna az apja hiányába, annyira szereti.

Én a betegségektől félek, de nagyon. Ha egy kicsit kapar a torkom, rögtön azt gondolom rákos vagyok, szóval ez elég komoly :S

Ezenkívül attól is félek, hogy nem találok senkit, aki szeretni tudna, és akit én is tudok szeretni (családomban MINDENKI elvált, és megkeseredett).

A haláltól is félek, de olyan formában, hogy amikor majd a halálomkor visszatekintek az életemre, azt látom, hogy értelmetlen és boldogtalan volt, és már nem tudok rajta változtatni.

Félek, hogy minden rosszat, amit tettem, vissza fogok kapni az élettől.

23L

súlyos betegség velem vagy a családom körében

nem leszek jó anya