Mik a legnagyobb félelmeitek?

-Félek, hogy mi lesz, ha a testvérem előbb hal meg, mint én (nem akarom megélni a halálát)

-Félek a természeti katasztrófáktól (ami fulladást okoz, égést...stb fájdalmas halált)

-Félek, hogy a halál után nincs élet és anyukámnak igaza lesz: meg szűnik a tudat örökre és soha többet nem találkozhatok a testvéremmel.

-Félek, hogy egyszer mindennek vége lesz. Nem szeretem ezt a világot, de van egy kevés dolog, amit szeretek benne (testvérem, családom, háziállataim...stb) és félek, hogy mikor elmegyünk e világról, őket is elveszítem örökre.

A legnagyobb félelmem egy esetleges világvége.

félek

a haláltól, szeretteim elvesztésétől, a fájdalomtól

félek a bizonytalanságtól

félek az emberektől, egyre kevesebb ember tudja mi az a szeretet

félek, hogy nem lehet gyerekem

a legeslegjobban attól félek, hogy elveszítem a szeretteim, tudom, hogy egyszer eljön és nem tudom mit fogok átélni, mert ilyen téren nagyon gyenge vagyok..

és félek, hogy nincs Isten, szeretném, hogy legyen egy "más rendszer".

félek, mert annyira szeretek élni, és annyira szeretek szeretni :(

Sokáig attól rettegtem, hogy nem lesz elég pénzem gondoskodni a kutyáimról, főleg betegség esetén. Most jobban állok, így ez a rettegés csökkent.

Félek, hogy megcsal majd a párom.

Félek megöregedni, megcsúnyulni.

Félek a haláltól. Sok szerettemet elveszítettem már, de nem tudok hozzászokni.

Félek gyereket szülni, mert félek hogy megörökli anyám vagy a tesóm depresszív természetét, vagy csak egyszerűen attól félek, hogy nem lesz boldog.

Félek, hogy nem lesz soha gyerekem (mert addig tologatom, hogy majd már nem lehet) és emiatt hagy el a párom.

A megőrüléstől csak néhány hétig féltem, nagyon furcsa állapotban voltam, zúgott a fülem, minden olyan távoli volt, mintha moziznék, lebegő érzésem volt, és az, hogy bármikor elájulhatok...Akkor totálisan azt gondoltam, hogy meg fogok őrülni. Aztán leesett a tantusz: Valeriána-elvonási tünet volt az egész. Pedig ártalmatlan gyógynövénynek mondták, de totálisan rá lehet szokni. Én észre se vettem, mikor szoktam rá, mert úgy okozott elvonási tüneteket, hogy nem tudtam, hogy azok elvonási tünetek. Néha minden ok nélkül sikítani akartam. Ilyenkor csak egy Valeriána segített. Aztán rájöttem, hogy persze hogy segített, de nem azért mert pánikbeteg vagyok, hanem mert megszüntette az elvonási tüneteket. Úgyhogy én totál abbahagytam a Valeriána szedést, volt egy éjszakám, mikor egy drogos megirigyelhette volna az elvonási tüneteimet, izomrángás, stb. minden volt. De büszke vagyok rá, hogy magamtól jöttem rá, mi az oka. Azóta eltelt 1,5 év és soha többé nem jött vissza a megőrülés érzés, de nem is szedek semmilyen nyugtatót.

Nem igazán félek sok mindentől, a haláltól sem félek.

Azonban félek a szenvedéstől, és hogy elveszítem a szeretteimet. A kórházaktól is félek.

-lebénulás

-vakság

haláltól én sem félek.

+attól is félek hogy előbb halok meg mint a nővérem. inkább én szenvedjek amiatt a kín miatt hogy többé nem látjuk egymást.

Miért féltek ennyien a haláltól? A halál csak pihenő egy nagyon hosszú út végén - mindig így gondolok rá, és cseppet sem félek tőle. Ha jönnie kell, akkor jönni fog, úgyse tudom azt elkerülni, amit a sors nekem rendelt.

Jelenleg a fogam gyökérkezelés alatt áll, így most attól félek legjobban, hogy egy harapásnál letörik.

Általánosságban pedig félek a magasból kihajoló emberektől (tériszonyos vagyok, és bár maga a halál nem rémít meg, mégse szeretnék valakit szétloccsanva látni), a melegektől (pontozzatok le, erre nem tudok magyarázatot adni, hogy miért), és attól, hogy a páromat vagy a családomból bárkit bántanak.

a sötétben félek nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon (nem tudom visszavezetni),

attól, hogy anorexiás leszek (minden nap mérem a súlyom-ez berögződés, 162 centi és 45 kiló vagyok)

attól, hogy elvesztem a látásom/hallásom.(nem kérdés) egyébként meg tömegfóbiám van (ezt sem tudom visszavezetni)

és félek a tárgyaktól zsúfolt helyeken is (erre meg nem pazarlok oldalakat :D)

17/L

A betegségekből fel lehet épülni, vagy meg lehet tanulni együttélni velük, ezért nem félek.

A haláltól sem félek, a filágvégétől még kevésbé :) Hiszen mindkét esetben bizonyossággá válik a hit.

Az egyetlen, amitől igazán félek, hogyha el is érek valamit az életben, nem lesz kivel megosztanom, és teljesen egyedül maradok.