Szerintetek gáz, ha? .

Valahol ő is tehet róla (a párom), hogy ez így alakult, de 90%ban az anyja alakította őt (nevelte a kezdetektől úgy, hogy nem tud kiállni a saját igazáért) így. Egy nagyon erőszakos (ne társítsatok mellé agresszivitást, csak addig erőlteti amit akar, míg úgy nem lesz) nő. Ezt, hogy így akarja magához láncolni, önzőségnek tartom (miközben kifele egy nagylelkűséget mutat, csak cserébe azt várja el, hogy a fia ne repüljön ki teljesen)

Ezeket a dolgokat nagyon is átlátom és pont emiatt rágódom, nyomaszt az egész. A megoldást meg nem találom rá.

Ne ott próbáljatok keresgélni, hogy akkor rosszul választottam, mert ez nem alternatíva számomra. Én nekem a házasság azt jelenti, amit eredetileg kell, hogy jelentsen, tehát ilyeneken nem fogok fennakadni és egyből a válásra gondolni, mint lehetőség.

Ráadásul, mondom, kisebb részben hibás a férjem, de talán ő is hibás kicsit.

Nehéz dolog, hátha idővel jobb lesz. Bár minél idősebb egy ember, annál kevésbé változik. Így az a valószínű eshetőség, hogy én törődök majd bele ebbe a szituációba. Ha már változtatni úgyse tudok, akkor minek idegeljem magam.