Jogosan viselkedik így a férjem?
10 éve vagyunk együtt, két gyermekünk van. Mindig mindenben őszinték vagyunk, nincsenek titkaink egymás előtt. Vagyis nekem van egy, amit soha senkivel nem osztottam még meg és nem is szeretnék. Ennek sajnos látható nyoma is van, egy kb 8cm-es forradás van a combomon. Még a kapcsolatunk elején megkérdezte, hogyan keletkezett, de akkor lezártam annyival, hogy majd egyszer elmondom neki. Azóta eltelt 10 év és soha nem került szóba, de tegnap ismét rákérdezett. Próbáltam kitérni a válasz elöl, de folyamatosan csak kérdezgetett. Azt mondta, hogy nagyon rosszul esik neki a viselkedésem, hiszen ő mindent megoszt velem, nekem pedig titkaim vannak előtte, próbált a lelkiismeretemre hatni. A végén már sírtam, hogy hagyjon békén, hiszen ennek már nincs jelentősége, és miért kell ezt csinálnia. Azóta duzzog, látom rajta, hogy nagyon meg van sértődve. Csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj, semmi puszi vagy ölelés. Nagyon szeretem őt, de ezt akkor sem fogom neki soha elmondani, képtelen vagyok beszélni róla.
10 éve soha nem gondoltam erre, de most folyamatosan görcsben van a gyomrom és a sírás kerülget.
Mit tegyek?
Nekem is volt egy nagy titkom, amit hosszú idő után mondtam csak el a férjemnek.. Tud róla, de nem napi téma nálunk. Próbáltam én is lezárni és eltemetni magamban azokat a dolgokat, de nem igazán sikerült. Látta rajtam, hogy valami gond van.
Elmondtam neki. Ledöbbent, ideges lett, de miután lenyugodott megvigasztalt, és nekem is jobb, hogy már nem nyomja a lelkemet. Elmondhattam neki és jobban érzem magam ettől.
Úgy gondolom, hogy ami a férjeddel való kapcsolatod előtt történt veled, azt ha akarod meséled, ha akarod nem.
Úgy veszem ki, hogy az ígéretet a heg elmondására is úgy csikarta ki nyaggatással.
29 éve elmúlt, hogy együtt vagyunk, hosszú kapcsolatból jöttünk mindketten, és mindketten gyerekkel.Egyszer kérdezett a párom az exről, akkor megbeszéltük, hogy a közös életünkben még beszéd szintjén se fordulhat elő.Se jót, se rosszat nem fogok mondani, mert a múlt elmúlt.
Értelmes ember lévén egyetértett velem, nem esett se kérdés, se vélemény egyikünk részéről se.
Tegnap éjszaka leírtam neki mindent, úgy könnyebb volt. Úgy érzem még mindig nem vagyok képes beszélni róla. Felébresztettem, hogy olvassa el. Mielőtt hozzákezdett, mondta, hogy ha úgy érzem még nem vagyok készen arra, hogy ezt megosszam vele, akkor ő türelmesen vár. De akkor már elhatároztam, hogy vége a titkolózásnak.
Elolvasta, és csak annyit mondott, hogy nincs olyan dolog ami miatt megváltoznának az érzései irántam és sajnálja, hogy akkor nem lehetett mellettem. Megkönnyebbültem, hiszen most már tudja és minden rendben van.
Mindenkinek köszönöm a válaszokat! Ezt kellett volna tennem már az elején is, de vannak dolgok amiről az ember még a szeretteinek sem szívesen beszél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!