Mit tennél, ha a párod, az elhunyt szerelme nevét akarná adni a leendő babátoknak?

Most újra a szemem elé került ez a kérdés, és átolvasgattam megint a válaszokat... Aztán én is újra átgondoltam...

Eddig nem tudtam én sem, melyik oldalra álljak, kompromisszumos megoldást kerestem, de most már azt hiszem, megszületett bennem a döntés.

Ugyanis nem kellett beleképzelnem magam a te helyzetedbe, hiszen átvitt értelemben hasonló helyzetben vagyok, mint a párod.

Ugyanis volt egy legjobb barátom. Már mielőtt őt megismertem, azelőtt is a kedvenc férfinevem volt a neve. Tavaly nyáron meghalt, lehetett rá számítani, de engem mégis váratlanul ért... Viszont a neve még mindig a kedvenc férfinevem. És tucatnyi ilyen nevű embert ismerek, mégsincs bennem semmi negatív érzés a név kapcsán.

És nem feltétlen az őelőtte való tiszteletből, de komolyan gondolom, hogy a gyermekemnek, ha születni fog, ezt a nevet szeretném adni.

Igaz, ő csak a legjobb barátom volt, nem a kedvesem, vagy vőlegényem, de nem azért szeretném az ő nevét adni a majdani gyermekemnek, mert rá akarok emlékezni, hanem mert a név maga a kedvenc nevem.

De ha a párom ellenkezne, nekem nagyon nem tetszene. Hiszen nem lenne oka féltékenykedésre, és nem a halott barátomra akarnék ezzel emlékezni...

Szóval elgondolkodtam egy kicsit, és erre jutottam...

Azt hiszem, végső soron megengedném.

A válasz megírásának időpontja: 04-16 12:56

Akkor az mennyivel volna jobb? Fölveszi a vezetéknevét, és lesz Kovács Gábor helyett Szabó Gábor? És a Kérdező meg Kovács Gábor helyett Szabó Gáborhoz megy feleségül, és akárhányszor le kell írnia a férje nevét (még akkor is, ha ő maga nem veszi föl, és nem lesz belőle Szabó Gáborné), mindig jusson eszébe, hogy így hívták a régi menyasszonyt? Ezt te sem gondolhatod komolyan...

A Kérdező pedig még nem feleség, és nem is kismama.