Másokat is felháborítana vagy csak én vagyok ilyen házsártos?

Ebben a kapcsolatban te mindig csak a második leszel.

Nem tudom, így egyáltalán érdemes-e ekkora dologba közösen belevágni, mint a lakásvásárlás.

Gondolj bele, mi van, ha két (öt, tíz) év múlva feladod a harcot a szüleivel a párodért, és külön akarsz menni.

A helyedben addig nem mennék bele ilyenbe, amíg ez nem tisztázódik. Inkább menjetek addig albérletbe, onnan könnyebb kitáncolni.

Mi 3 évig voltunk együtt. Ugyanez volt problémánk. Volt olyan, hogy a nyaralásunk közepén hazahívták málnát szedni mert öcsi táborban volt és nehogy már őt rángassák haza (a tábor a falu másik végén volt....)

Aztán összeköltöztünk mert kezdte látni, hogy a szülei kizsigerelik. A költözés előestéjén vissza akarta mondani az egészet. Pedig már kipengettünk kauciót, megvolt a fuvar, első havi lakbér, bútorok... Mondtam neki hogy most már nem mondjuk vissza felejtse el. 4 hónapot éltünk együtt de már 2 hónap után 'sírt' az anyjáék után. Megjegyzem azért is költöztünk mert ott nem volt munkalehetőség. Ahova költöztünk kb. 3 hét alatt talált. Aztán anyuci elpanaszolta, hogy szarul mennek a dolgok, felemelték a törlesztőrészletet. Ő máris sajnálkozni kezdett, hogy jajj jajj szegény szülei most mi lesz velük bezzeg ha otthon lenne. (akkor lenne plusz egy munkanélküli éhes száj otthon na mind1) Megjegyzem 2 minimálbérből éltek, de nagy és márkás kocsijuk volt mert nekik az tetszett. Kérdem miért kell Volkswagen miért nem cserélitek Suzukira vagy valami még olcsóbbra? Csak havonta egyszer jártak vele vásárolni mert benzinre nem volt pénzük. A válasz az volt, hogy én ebbe ne szóljak bele, mert én ezt úgysem érthetem. Na ebben legalább igaza volt, mai napig nem értem, de már nem is akarom. Aztán hazahúzta pici szíve anyu szoknyája alá én meg ott maradtam egyedül a lakásban, rezsivel, bútorokkal. Felkapta a ruháit és elszállt mint a szél. Én akkor töltöttem be a 19-et szóval a meglepi ajándékot is letudta legalább. Ő most 26 éves, 18 éves barátnője van aki szintén anyuciékkal akar élni úgyhogy legalább jól megértik egymást.

Szépíti a helyzetet, hogy iszonyú féltékeny volt még a gyerekkori barátaimtól is eltiltott én meg voltam olyan "szerelmes" és vak, hogy engedtem az érzelmi zsarolásának.

Most 21 vagyok és végre egy férfi van mellettem nem egy óriás csecsemő.

A szakításunk után iszonyúan szenvedtem, főleg, hogy nagy szarban hagyott ott, de utólag örülök, hogy ilyen hamar lelépett és nem akkor kezdett el hiányozni anyuci mikor már szültem neki 3 gyereket. Mert bizony őket is minden szó nélkül ott hagyta volna az anyjáért.