Ha szeretünk, akkor kiszolgáltatottá válunk?

Van önzetlen szeretet, a baj ott kezdődik, ha ez nem kölcsönös.

Ha tisztességes emberrel hoz össze a sors, akkor korrekt tud lenni kapcsolatban is, szakításkor is, ahogy te is.

Ha az egyik fél csak játszmázik, na akkor van a gubanc.

Csak akkor válsz kiszolgáltatottá, ha a másik nem szeret vagy nem becsületes.

"Ha fájdalmat akar okozni, akkor pedig például ennél fogva, bármikor összetörhet minket."

Ha szeret, nem akar fájdalmat okozni neked.

Körültekintéssel kell megválasztani a bizalmasunkat, megadva az ehhez szükséges időt, ami több hónap is lehet. Akkor nem nevezném a bizalmat kiszolgáltatottságnak, illetve az kölcsönös.

2-es, vizsgáld felül a nézetedet, mert pórul jársz. Aki úgy hajlandó szeretni, hogy nem kap érte semmit, az kevésbé kifinomultan kifejezve hülye. Az nem szereti magát. Aki becsüli magát, az viszonzást vár, aki nem, az vagy Teréz anyai elhívatott szentfazék, de az ilyenek nincsenek sokan, vagy megalázkodó áldozat. Az emberi kapcsolatoknak kölcsönösöknek kell lenniük.

Ez így van. De amit a kérdés sugall, hogy emiatt szinte lehetetlenség kapcsolatot kialakítani, mert túl nagy a kockázat, nem igaz. A kulcs a fokozatosság. Ahogy egyre jobban megismered a másik felet, egyre jobban megbízhatsz benne és egyre jobban bevállalhatod a sérülékenységet.

Így is lehet nagyot koppanni, főleg ha valami elhomályosítja a látásod (pl. nehéz gyerekkor miatt nagyon vágysz rá hogy végre valaki szeressen).