Ha szeretünk, akkor kiszolgáltatottá válunk?

Pszichoterápiával, önismereti út végigjárásával. Egyedül sehogy.

Te magadról beszélsz a nehéz gyerekkor, szeretetre vágyás kapcsán?

Válogasd meg, kiben bízol meg, adj neki időt, és tudj visszahúzódni, ha nem úgy reagál, de az nem azt jelenti, hogy senkiben se bízhatsz.

Igen. Valamennyire mindenképpen. Ezért kell megfontolni hogy kit engedünk magunkhoz közel.

Teljesen megértem, amit mondasz, és valóban, a szeretet és bizalom valóban kiszolgáltatottá tehet minket. Az, hogy megnyílunk és megosztjuk a másikkal a legfontosabb érzéseinket, mindig egyfajta sebezhetőséget is magában hordoz, mert az, hogy a másik fél tiszteletben tartja-e, amire szükségünk van, tényleg rajta múlik. A csalódás fájdalmas lehet, főleg ha valaki, akiben megbíztunk, nem tartja be a szavát. Az ilyen helyzetek valóban nehezek, és sokszor nem könnyű higgadtan kezelni őket. Azonban úgy gondolom, hogy idővel meg lehet tanulni a fájdalmat kezelni, és nem hagyni, hogy teljesen eluralkodjon rajtunk. Az egyik legfontosabb dolog talán az, hogy az önbecsülésünket megőrizzük, még akkor is, ha mások csalódást okoznak. Az is segíthet, ha nem egyetlen kapcsolatban vagy egyetlen személyben helyezzük el az összes bizalmunkat, hanem fokozatosan próbálunk másokkal is kapcsolatokat építeni, hogy ne egyetlen csalódás határozza meg az egész világnézetünket. Az élet és a kapcsolatok folyamatos tanulást jelentenek, és talán egy nap képesek leszünk úgy szeretni, hogy közben megtartjuk a saját határainkat is.