Mi a jó isten van a szülőkkel?! Tényleg ennyien bántalmazzák a gyereküket?

A gyerekveréssel én sem értek egyet. (az ok nélküli, és túl erős ütéssel, ne adj isten rúgással/rúgásokkal)

DE! Volt már nekem is olyan, hogy bizony odavágtam egyet a gyereknek. Mikor a kisfiam labdával lerúgta a csillárt.... kapott egy jól irányzott anyait. Vagy mikor a kicsi lányom hazugságra nyitotta a száját. Szintén jól irányzott anyai. És többet nem csinálták. Amúgy alapvetően másképpen büntetek, ami legalább annyira megviseli a gyereket, bár nem a fájdalmas voltából kifolyólag.Nálam térdelnek a gyerekek a sarokban, szöszt szednek a szőnyegről, a VV-ből elhiresült "gondolkodó állásba helyezkednek" (ez már előbb is volt nálunk, de innentől lett csak neve.) Szobafogság van, meg ehhez hasonlók. Pofon csak a legvégső eseteben.

Most nyáron pl, ha piszkálják egymást, meg kell nézniük a Harry Potter egyik részét. Nem nagy bünti, óh dehogynem. Útálják, és már erősen unják is minden részét. Talán elmond valamit, ha leirom, hogy viszont ennek ellenére kivülről tudják a szöveget, az összes részben. (Lassan a legújjabban is.)

Nem hinném. Ugyanis nem kinzom őket. Én voltam kinozva, hidd el, tudom, hogy milyen. Ez közel sem az. Szeretnek, és tisztelnek. Viszont tudják, hogy hol a határ. Én is szeretem őket. És bizony olyan is előfordult, hogy bocsánatot kértem a gyerekemtől, mert "megvádoltam valamivel", és később kiderült, hogy nem is ő volt a vétkes. Tudja, hogy beismerem, ha tévedek, elvégre én is ember vagyok, előfordulhat.

És nekem még soha nem fordult elő, hogy földhöz verte volna magát egy csokiért, vagy játékért a boltban. Mert akkor tuti, hogy nem kapja meg. És attól függetlenül minden alkalommal végigmegyünk a játéksoron is a boltban. Megnézik a dolgokat. És olyankor látom, hogy mit szeretnének. De soha nem hisztiztek még érte. Ez csak egy példa. Ja, és nem félnek tőlem. Minden apró-cseprő bajukkal hozzám fordulnak, és persze, ha tudok, segitek nekik. Tudják, hogy számithatnak rám. De a butaságot, és a rosszalkodást, hazugságot nem tűröm el. És a gyereknek igenis kell a fegyelem.

ma 09:47

Milyen jó, hogy téged isteniteni fog a következő generáció. Amúgy meg ezt had döntsék el ők. Nem a te tiszted ezt megszabni.

"A gyereket igenis verni kell. Nem az arcát, hanem az alfelét. Párat kap, amit mellesleg fél óra múlva el is felejt, és kész, többet nem csinál rosszat."

Azt azérd áruld el, zsenikém, hogy hogyan tanulhat abból a feneklésből, amire fél órával később már nem is emlékezik, és miért ne csinálna többé rosszat, ha nem is emlékezik arra, milyen büntetést kapott érte.

8:27

Meglehet, hogy a te nevelési stílusod leányálom ahhoz képest, amiben a szüleid révén kiskorodban részesültél, de ez még nem jelenti azt, hogy a szánalmas elveid helyénvalóak lennének. Sőt képes vagy azt hinni, hogy már az is téged igazol, hogy a gyerekednél nem áll fenn egy szélsőséges viselkedés

Ráadásul nem lehet nem észrevenni azt az együgyű büszkeséget, amivel a bölcsnek hitt nevelésedről és annak eredményeiről írsz.

Te sem vagy több egy ócska idiótánál...

Sőt talán a gyereked sem lesz az a "bölcs" nevelési szokásaid hatására.

"nem csak vannak, hanem foglalkozva is van velünk."

Szép kis foglalkozás a gyerekekkel, mondhatom...

"Mikor a kisfiam labdával lerúgta a csillárt.... kapott egy jól irányzott anyait. Vagy mikor a kicsi lányom hazugságra nyitotta a száját. Szintén jól irányzott anyai. És többet nem csinálták. Amúgy alapvetően másképpen büntetek, ami legalább annyira megviseli a gyereket, bár nem a fájdalmas voltából kifolyólag.Nálam térdelnek a gyerekek a sarokban, szöszt szednek a szőnyegről, a VV-ből elhiresült "gondolkodó állásba helyezkednek" (ez már előbb is volt nálunk, de innentől lett csak neve.) Szobafogság van, meg ehhez hasonlók. Pofon csak a legvégső eseteben.

Most nyáron pl, ha piszkálják egymást, meg kell nézniük a Harry Potter egyik részét. Nem nagy bünti, óh dehogynem. Útálják, és már erősen unják is minden részét. Talán elmond valamit, ha leirom, hogy viszont ennek ellenére kivülről tudják a szöveget, az összes részben. (Lassan a legújjabban is.)"

08.27

Úr-is-ten! Hála az égnek h nem te voltál az anyám, én az ilyen szintű elnyomást, és lelki terrort egy pillanatig nem viseltem vna el, mint írta vki örülj neki h a gyerekeid nem olyan természetűek, h lázadjanak...még lehetnek! Komolyan, ilyen anyám lett volna, ha öreg korára megbetegszik benyomtam volna a szociba, nem hogy még ápoljam! Lehet lepontozni engem is, de az igazság! Az ilyen jellegű terror sokkal károsabb mint két pofon, tudom, mert az apám is hozzád hasonló idióta, csak hál isten nem vele nőttem föl, így csak ritkán kaptam a hülyreséget. 14 éves koromtól 17 éves koromig nem is beszéltem vele EGY SZÓT SEM. Aztán bocsánatot kért. Nem igazából, mert foggalma nem volt, mi rosszat tett, ahogy te se fogod fel, holott többen írták már! De legalább felfogta h nekem vmi nem tetszik és nyomott egy bocsit. Felnőttként is voltak veszekedéseink a hozzád hasonló idiótaságai miatt!!!

Aki azt írta, h a pofon nem használ: DE. Anyám nem verekedős fajta, és ha üt akkor is kb egy tockos az egész, ezt nem nevezném bántalmazásnak! De mire odáig felhergeltem!!! Na ha megkaptam a kis tockosomat, akkor tudtam, h itt a vége, ne játsszak tovább a bojttal az oroszlán farkán. És így hatásos. Persze ha minden kis semmiségért ütjük a gyereket az hasztalan, na nyilván! De pont a ritkaság miatt ezek a pofonok a legvégső határokat jelezték. DDe csak h tiszta legyen minden: kb 3 db pofonról beszélünk 13-14 év alatt. 14 éves korom fölött pedig NULLÁRÓL.