Miért érzem magam jobban a barátomnál? Kicsit furcsállom, de így igaz.

Még csak 15 vagyok, a barátom 19. Nagyon szeretem és ő is engem(még mielőtt bárki is azzal jönne,hogy túl fiatal vagyok és ilyenkor nincs igaz szerelem meg stb, köszi, de van:D).

szóval a lényeg, hogy nagyon szeretek nála lenni, ott aludni. ott minden olyan más, a szülei nagyon aranyosak és kedvesek. tartsatok hálátlan dögnek, de az ő szüleit jobban kedvelem, mint az enyémeket. A légkör is sokkal jobb és egyszerűen az égig tundám magasztalni, hogy mennyire szeretek ott lenni. Ma jöttem haza onnan, ott voltam 2 napot, de mikor hazajöttem, szinte úgy éreztem, mintha nem is otthon lennék. Nem találtam a helyem. Rossz nézni anyáék unott, flegma arcát. Amúgy is, anya sokat bunkózik velem, mikor itt van a barátom is. Mintha direkt égetni akarna előtte, de ez nem jön össze neki, mert a barátom is azt mondta, hogy inkább anya a szánalmas ezzel.

A lényeg, hogy szerintetek normális, hogy így érzek? :)