Mit gondoltok egy olyan apáról, aki azt mondja a 19 éves, depressziós lányának, hogy csak azért kezelteti, hogy minél előbb eltűnjön a házából, és önálló életet kezdjen, hogy neki tovább egy fillért se kelljen rá költeni?

én a depressziót biztosan nem gyógyszerrel kezeltetném, mert több a kár, mint a haszon a szervezetben. Leépülnek az idegpályák emiatt a "képzelt" betegség miatt, mert ennek nem fizikai testi, hanem szellemi okai vannak.

én egyetértek apáddal, elmúltál 18, felnőttél, szóval nem köteles eltartania tovább. Apád is szabad ember, most már családjogilag is azzá vált, nem?

De gondolom, hogy te panaszkodtál neki ezerrel a szüleidről.

Van egy ismerősöm, elment pszichológushoz, elmondta neki otthoni sérelmeit. A pszichológus élből a szüleire kente a dolgot. Nem vagyok orvos, de kívülállóként látom, hogy a szülei a fenekét is kitörlik. Mindent megtesznek érte. De ha azt mondják neki, hogy azt a poharat tedd arrébb már fel van háborodva, hogy miért? és a szülei fejéhez vágja, hogy ti tettétek tönkre az életemet, mert a doki is megmondta.

Persze ahogy nézzük a dolgokat, mert ez a nevelés se jó, egyszer vissza fog ütni. De azért a szülők nem úgy rosszak, ahogy bárki értelmezi, aki nem ismeri őket.

Képzelt betegségnek azért nem mondanám, kedves hozzászóló.

Én is sokáig azt hittem, hogy ez szimpla hiszti meg nyavalygás. Két éve aztán egyik napról a másikra beleestem-minden ok nélkül. Értem ezalatt, hogy semmi de semmi változás nem volt az életemben, semmi sokk nem ért, minden ugyanolyan volt, mint előtte. Fizikai tüneteim voltak -konkrétan infarktusom lesz érzés naponta többször- és a háziorvos küldött pszichiáterhez. Miután a beszélgetős terápia sehova se vezetett, hiszen nem volt semmi problémám, kaptam antidepresszánst, méghozzá igen nagy adaggal. 6 hónapig gyógyszereztek, aztán ahogy jött, el is múlt az egész, így szép lassan leállítottak a bogyókról.

Sok családban mai napig úgy tartják hogy ha felnőtt az ember akkor saját életet kell kezdenie. Magyarul a szülők 18 év után befejezettnek tekintik munkájukat és ki akarják rugdalni a fiókát a fészekből. Ettől sajnos még nem lesz rossz ember az apád csupán így gondolkodik. Én 24 éves vagyok és anyám még mindig 5 évesként kezel, mindent meg akar oldani helyettem, mindent ő akar irányítani. Ez se sokkal jobb.

Ha valóban (és miért ne mondanál igazat) depressziód van attól sajnos nem fog körülötted forogni a világ. Ha apád így gondolkodik sajnos egy betegség se fogja más belátásra bírni. Foglalkozz magaddal. Próbálj gyorsan talpra állni, és menj el onnan, mert évek alatt a helyzet rosszabb lesz, mivel apád már most azt várja, hogy elmenj képzeld miket fog mondani ha 3-4 év eltelik. Nem fog sokat segíteni az önbecsüléseden.