Kényszeres evés? Igazából magam sem értem, semmi különösebb bajom sincs. Nem vagyok depressziós. Legalábbis szerintem nem. és mégis ha kicsit rosszabb napunk van eszem.!?

Én ugyanígy vagyok. Nálam az a gond, hogy lenne millió hobbim ami leköthetne evés helyett, csak abban a 20 percben ami jut nekem néha, mikor mindkét gyerek elvan, vagy alszik, semmibe nem tudok belefogni. A legegyszerűbb nyugtató és örömforrás az evés.

Mindíg kínlódtam a súlyommal, volt hogy 60 kg voltam, most viszont lassan vrem a 100-at. Utálom magam, de nincs erőm lemondani az édességről és mikor van egy szabad félórám nem bírok nekiállni tornázni. Most még szoptatok is, és a manóm óránként kel éjjel, mert jön a foga. Szóval hulla vagyok most fogyózni és tornázni. Persze tudom hogy ezek kifogások és ha nagyon akarnám akkor le tudnék fogyni, de most nincs még erőm hozzá. Remélem hogyha befejezem a szopit és jobban alszik a kicsi akkor magamhoztérek kicsit. Az első szülés után is így voltam. Kb 1 éves volt a lányom mikor már volt energiám tornázni és diétázni.