Párom lemondana gyerekéről. Hova kell fordulnunk segítségért?

Szerintem a parodnak kellene eldonteni mit akar.Ha nem akar semmit a tovabbiakban attol a csaladtol/KESZ,VEGE./,akkor vedd tudomasul es tartsd tiszteletben!Eljetek nyugodtan,mintha csak ti lennetek,ennyi.Ne bonyolitsd a dolgokat,ott ahol segiteni akarsz es nem igenylik,ne eroltesd a segitseget!Te jolelku,anyatipusu no vagy,ne legyen lelkiismeret furdalasod,ha a parod lemond a gyerekrol,/ennyi szarakodasba mar biztosan belefaradt/-o dontese,kesz.

Valoban a verszerinti orokos orokol majdnem minden esetben,DE ha csinaltok VEGRENDELETET ugyveddel/fontos ha kesobb vki probalja megtamadni a vegrendeletet esetleg/az orokol aki a vegrendeletben szerepel!

Kedves Kérdező,

Kérlek ne haragudj, hogy még nincs semmi konkrét ötletem, nagyon sok eset lehetséges még, ezeket most még nem merem szétválasztani.

Amit írtál, abból mindenesetre annyit valószínűsítek, hogy jó lenne egy olyan szakmeberrel beszélni, aki a gyerekekhez ért. Aki tudja pontosan, mi az ami árt a gyereknek, mi az, ami nem árt, mi milyen arányban és hangsúllyal jön szóba.

A kérdésre még azért nem emrek semmiféle választ megkockáztatni, mert a láthatások bonyolult dolgok. Anélkül, hogy látná az ember a résztvevők arcát, érzékelné a kisugárzásukat, anélkül nehéz igazságot tenni. Tudok róla, a hogy a kicsi gyerek személyes akarata a magyar joggyakorlatban nem számít, ezt azonban én nem mindig helyeslem. Bár elismerem, hogy ez a megoldás valóban megakadályozza azt, hogy a felnőttek érzelmileg zsarolják a gyerekeket, és saját csatáik játékszerévé tegyék Őt, de néhány esetben (amikor tényleg nagyon rossz az egyik felnőtt kisugárzása), akkor meg mégiscsak jobb lenne, ha mégiscsak számítana a gyerek akarata.

Szerintem az az igazán jó út, ha egy tényleg profi gyerekpszichológus meg tudja hallgatni a gyereket, akár hosszú időszakon át. Ez persze drága, de szerintem megéri. A Te esetedben valószínűleg fény derülne olyasmire, hogy pl. a gyerek valójában nem is utál Téged, sem a párodat, hanem csak rákényszerítik, hogy játssza meg magát. Vagy, ha mégis igazi utálatról van szó, akkor meg kiderülne, hogyan lehet feloldani. Vagy, ha tényleg feloldhatatlan már ez az utálat, akkor legalább meglenne ennek a bizonyossága, könnyebb szívvel tudnátok Őt ,,elengedni''.

Meg az is kiderülhetne egy ilyen gyerekpszichológusi beszélgetés során, hogy otthon veszélyeztetik-e a gyereket lelkileg (esetleg testileg is), vagy pedig nincs ilyen veszély.

Szóval nagyon sok minden lehetséges, de a bizonyosság mindenképp utat ad Nektek, amelyen már akkor a bizonyosság megkönnyebbítő tudatával tudtok továbblépni.

Persze, gondolom, nincs lehetőségetek arra, hogy eljárjatok a gyerekkel pszichológushoz, hiszen még csak nem is igen láthatjátok, nemhogy elvihetnétek. Ezért egyelőre a gyerek nélkül kellene elmennetek e gyerekpszichológushoz, és az első lépéseteket a szakembernek a Ti elbeszélésetekre hagyatkozva kellene megtennie. Ez is elég lehet ahhoz hogy sejtéseket fogalmazzon meg: mi minden lehet a háttérben. Ezek alapján az első sejtések alapján már tovább lehet lépni.

Például,ha a szakember valóban veszélyeztetést gyanít, akkor a szakvéleménye alapján már rá lehet venni a gyerek édesanyját arra, hogy egyezzék bele abba, hgy a gyerek gyerekpszichológushoz járhasson rendszeresen (legfeljebb kiköthetné, hogy Ő is szeretne eljönni). Ha ezt kategorikusan megtagadná, akkor ott már tényleg szóba jön a gyámhatóság: veszélyeztetés komoly gyanúja esetén szerintem nem tagadhatja meg a vizsgálatot.

Szia!

Csak futólag olvastam el a sok választ, most nincs hozzá türelmem.

nekem egy jutott eszembe:

A kislány szemszögéből nézve a dolgot. Ha a párod lemond róla, akkor az ő szemében az anyjának lesz igaza, hogy az "apám egy szemét alak, mert tessék, lemondott rólam".

De! Ha elmentek a gyámhatósághoz kiharcolni a láthatást, akkor a gyerek tudni fogja, hogy fontos az apjának, ha ebben a tudatban nő fel, később megkereshet benneteket önállóan is. Nem mindig marad olyan kicsi, hogy az anyja 100%ig el tudja tiltani, főleg, ha a nagymama a szomszéd. ha tudja, hogy fontos az apjának, keresni fogja vele a kapcsolatot. Addig meg kötelezhetik az anyát a láthatásra.

én első

Csak egy megjegyzés

Végig azt írod, hogy mentünk, kanyarodtunk

Miért mész te is a láthatásra? Elhozni a gyereket? Nem lehet, hogy ez a baj?

Menjen az apja egyedül. Tisztázza az anyával a dolgokat. Szerintem te ilyenkor csak zavaró tényező vagy. Egyedül lehet, hogy meg tudják beszélni.

Előttem tulajdonképpen senki nem válaszolt a kérdésre. Akkor én megteszem:

A gyermekről a szülő hat éves koráig örökbefogadó biztosítása nélkül, egyedüli félként jogosult lemondani. Ebben az esetben a gyerekkel kapcsolatos MINDEN jogot elveszít, elveszíti szülői felügyeleti jogát, és TARTÁSI KÖTELEZETTSÉGE csak a gyermek örökbefogadásáig marad fenn. (Illetve a törvényben előírtak szerint.)

Amennyiben a gyermek elmúlt hat éves, akkor csak ún. háromoldalú örökbefogadásra van lehetőség. Ez azt jelenti hogy a lemondó szülő, a másik szülő és az örökbefogadó félnek egy helyen és egy időben kell nyilatkoznia arról, hogy:

a lemondó szülő szülői felügyeleti jogáról lemond,

a másik szülő a lemondó szülő szülői felügyeleti jogának lemondását tudomásul veszi,

az örökbefogadó pedig vállalja, hogy a gyermekre vonatkozóan szülői felügyeleti joga jön létre, ezzel együtt a gyermekkel kapcsolatosan TARTÁSRA KÖTELEZETT!

A nyilatkozat megtételét követően a lemondó szülő tartási kötelezettsége IS megszűnik.

Ha a gyermekéről a szülő érvényesen lemondott (akár az egy oldalú nyilatkozattal - hat éves kora alatt -, akár a háromoldalú nyilatkozattal) a gyermek a lemondott szülő hagyatékára NEM JOGOSULT. Még a kötelesrészre sem. Ellenben az örökbefogadó szülő hagyatékára az örökbefogadás jogintézménye alapján jogosulttá válik, pont ugyanolyan mértékben, mint vér szerinti gyermeke.

A gyermekről való lemondást a GYÁMHIVATALBAN és nem a bíróságon kell elindítani. Nem rövid és nem egyszerű folyamat, de jogod van megtenni.

Arról nem is beszélve, hogy mindenki a maga háza táján söröpjön... Nem volt kérdés, hogy mennyire erkölcsös, mennyire tetszetős és mennyire kellemes dolog az, amit a kérdező tenni szeretne.

Úgy érzem, nem is csak maga az egész ügy okozza a fő nehézséget, hanem a györtrő bizonytalanság. Ha BIZTOSSAN tudjátok, hogy a gyerek valójában szeret Benenteket, akkor már ,,könnyű'' lesz emgharcolni érte. HA BIZTOTSAN tudjátok, hogy a gyerek valóban utálja Titeket, akkor már könnyebb elengendi Őt. De így, hogy sem ez, sem az nem biztos, marad a gyötrő bizonytalság, a találgatás, és éppen ez az, ami a legkimerítőbb.

No és talán éppen ezen lehetne segíteni: éppen erre kell a gyerekpszichológus segítsége. Szerencsére a gyerek még kicsi. Ilyen pici gyerek még nehezen tudja meghamisítani a reakcióit. A pszichológus majd rajzoltatja, elkéri a rajzai stb., szóval sok mindenre rájön. Az igazság tudata meg mindenképp megönnyebbítő lesz Számotokra, akár ilyen, akár olyan irányban.

Nem vagyok szakember, ezért még nem merek találgatni affelől, konkrétan hogy is fog lezajlani ez a dolog.

Gondolom, először Te és a párod elmentek gyerekpszichológushoz (egyelőre a gyerek nélkül, hiszen, mint írtad, nem tudjátok Őt látni sem, nemhogy elvinni).

1. eset)

A pszichológus majd néhány ülés után azt mondja, hogy látni szeretné a gyereket, mert ez és ez alapján azt gyanítja, hogy esetleg veszélyben van, és ezért meg szeretné hallgatni. Szóltok az édesanyjának, mutatjátok neki a szakvéleményt. Erre beleegyezik a pszichológusi vizsgálatba, csak kiköti, hogy Ő is jön, nem baj, annál jobb.

Ha viszont kategorikusan megtagadja a gyerek pszichológusi vizsgálatát, akkor egy ügyvéddel beszélve, küldhettek a gyerek édesanyjának egy ügyvédi felszólítást (ha akarjátok). Ennek önmagában még nincs semmi jogi következménye, ez még nem feljelentés, de a gyakorlatban elég ijesztő ahhoz, hogy hatékony legyen. Ha erre sem egyezik bele, hogy gyerekpszichológus viszgálja meg a gyereket, akkor a gyerekpszichológustól kérhettek egy előzetes szakvéleményt, és azt elvihetitek a gyámhatóságra. A gyámhatóság majd felszólítja, hogy egyezzék bele a kisgyerek gerekpszichológusi vizsgálatába, mert veszélyeztetés gyanúja merült fel.

2. eset)

Ha meg tényleg nincs ilyesféle veszlyeztetés a háttárben, akkkor is csak jót hozhat Számotokra ez a viszgálat. mert akkor már a megnyugtató bizonyosság érzésével tudjátok a gyereket lélekebn ,,elengedni'', nem kell találgatásokra hagyatkozni, nem tér vissza a leliismeretfurdalás, Ti mindent megtettetek.

Ezeken kívül még sok más eset is lehetséges, amire még csak nem is gondolnánk sem én sem Ti, sok meglepetés is lehet. Mindenesetre ekkor is csak jót és megnyugvást hozna a számotokra a gyerekpszichológusi vizsgálat, szóval szerintem megéri.

Ennek az egész gyerekpszichológus ötletnek az is az előnye, hgy a pszicholéógus még nem hatóság. Szóval könnyű udvariasan megkérni a gyerek édesanyját a viszgálatba való beleegyezéshez. Hiszen ez még nem fenyegetés. Talán még maga is örülni fog neki, hogy végre megtudja, mi van a saját gyerekének a lelkében.

Ha pedig feltűnően húzódozik a vizsgálatba való belegyezéstől, akkor ott már tényleg valami nagyobb disznóság lapulhat a háttárben, de akkor is van megoldás. Először a finom figyelmeztetés (ügyvédi felszólítás), ha az sem hatna, akkor már a gyámhatóság is segíteni fog.