Egy anyának tényleg akár a saját boldogtalansága árán is csak a gyermekét kell szem előtt tartania?

2. vagyok. Pont itt egy ilyen kérdés... :( Szegény kislány. Nála az anya előtérbe rakta a saját boldogságát, de a gyereknek pont nem ez a jó.

Én azt mondom továbbra is, hogy nálam is a gyerek az első, és ha nem találnék egy olyan partnert, akit a gyerekem is szeret, és akivel jól "elvagyunk" hármasban is, akkor az a partner nálam nem jöhet szóba.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ja, a link lemaradt az előbb. Na szóval, ilyen áron nem helyezném a saját "boldogságomat" a gyermekem elé.

Ez így önmagában butaságok tömkelege. Az egész relatív és ember függő, de tipikusan az említett idézetek juttatnak oda egy szülőt, hogy megkeseredjenek és a gyereket tegyék meg bűnbaknak, ha már nem jön össze a szülőségről és életről képzelt idill.

(Emberfüggőség alatt olyat értek, hogy van akinek az anya szerep kitöltheti kis életét, míg másnak csak nyűg lesz kevés örömmel.)

Akkor gondolkodj így, ha szeretnéd, hogy a fiad egyszer csak egy ilyet kérdezzen a GyK-n:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

(a linkelt kérdés kiírója voltam)

3 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, szóval anyuval maradtam. Ameddig kicsi voltam, anyu rengeten áldozatot hozott értem, én is megtenném ezt a gyerekemért. Aztán ahogy nőttem fel, önállóbb lettem, úgy változtak a dolgok - jelzem, ez nem ment a kapcsolatunk rovására, imádjuk egymást. Az évek során változnak a dolgok, ez természetes, egy idő után anyukám elkezdett a saját boldogságával is foglalkozni, jól is tette, megérdemli, én már nem lakom otthon, főiskolás vagyok, jó is, hogy van neki valaki az életében, akivel jól érzi magát, egy gyerek miatt nem szabad mindent feladni, pláne, ha a gyerek már olyan korban van, hogy kezd önálló lenni.

22/L

Egy anyának, ha felelős és felnőtt ember, elsősorban a gyereke a legfontosabb, különönsen akkor, amikor az nagyon kicsi. Akkor valóban a gyerek az első és az anya a második (az apa esetében ugyanez).

Később ez már nem számít annyira, mert el kell tudni a gyereket engedni, amikor kinőnek a szárnyai. De nem előbb és nem később!

Ezek a nagyanyáink-féle merevlemez kaliberű sztereotípiák tipikusan a Mártír Anyák Himnuszai szoktak lenni. Egy anyának nagyon fontos a gyereke, de nem mindenáron.

A gyerek ne legyen a nagyszülőkkel? MIKOR? Amikor hat hónapos? Akkor valóban ne legyen sokat egyedül sem, meg idegenekkel sem, mert az nagyon erősen károsítja a személyiségét. Ha 5-6 éves, akkor akár napokra is rá lehet bízni a nagyszülőkre, ha jó a kapcsolat azokkal. Ha 15 éves, akkor egy-két napra lehet egyedül is, úgy hogy közben bárkit el tud érni, ha segítség kell neki.

Az anya boldogsága nagyon is fontos, mert az erősen kihat a gyerekre. Egy boldogtalan, frusztrált, ideges, magányos nő nagyon megterhelő egy fejlődő gyerek személyiségére.

Az a másik oldal: hogy amikor gyereket vállal egy nő, akkor azt tegye, mint felnőtt, felelősséget vállaló, érett nő, aki kellően kibulizta és kirandizgatta magát. Ha mégis elválik vagy megözvegyül, akkor nyugodtan randizhat - ez már nem a viktoriánus kor!

Ha a szülők nem válnak el egy rossz kapcsolatban akkor a közös otthon hamar pokollá tud válni, ha viszont elválnak, és a gyerek már nem kisbaba, akkor mindent meg lehet úgy oldani, h meglegyen a helye (pl. az új párját meghívhatja anyuka, ha már biztosabbnak tűnik a kapcsolat). Persze nagyon fontos, hogy az új férfi jól ki tudjon jönni a gyerekkel, és a gyerek kapcsolattartása is megoldható legyen az apjával.

Én így gondolom, de sajnos sokan mások inkább mártírkodnak, szenvednek, aztán amikor a gyerek felnő és azt mondja, hogy neki ez így nem volt boldog gyerekkor, akkor az megrázza őket...Számomra az igazi Otthon nagyon fontos lett volna, hiányzott egy háttér (jó tanuló voltam, sok mindent csináltam délutánonként, volt, h fáradt vagy rosszkedvű voltam, és hiányzott egy biztos háttér), így maradt a szobám, meg néha kimentem a nappaliba, de sosem ültem le. Amint felnőttem elköltöztem a Párommal, most úgy érzem, hogy megtaláltam az Otthonomat, ami mindig is hiányzott. A szüleim sajnos nem így gondolták...(Anyám tűrt, Apám meg kényelmes volt...)

Én úgy gondolom hogy aranyközépút... ne add fel az életed azért mert van egy gyereked, de szem előtt kell tartanod hogy van egy gyereked, akiért felelőséggel tartozol.

"Ne ismerkedj másokkal, mert anya vagy, elsősorban a gyerekeddel kell foglalkozni, a saját boldogságod másodlagos." -> de ha te boldogtalan vagy azt esetleg a gyereken vezeted le

Ne járj el szórakozni, hogy néz ki, ha egy anya nem otthon van a gyerekkel?? ne hagyd egyedül a gyereket semmikép, még egy másik gyerekkel se (nálunk mikor kicsik voltunk ebből volt kis gond) másnem ha jóba vagy a szomszéddal kérd meg őt, vagy rokont egy két alkalommal. MI élveztük mikor rokonoknál aludthatunk mert játszthatunk ameddig akartunk.

Ne válj el, hiába rossz a házasságod, mert a gyereknek teljes család kell. ez attól függ miért rossz. Mert mondjuk az apa ver? avgy egy alkoholista aki többet költ a piára mint a családjára?

"Ne legyen a nagyszülőkkel a gyerek egy délutánt se, hogy randizni tudj, mert egy anyának a gyerekével kell lennie, nem randiznia."

viszont amikor a nagyszülőknél "nyaral" akkor te mehetsz randizni.

remélem érhető hogy mire gondolok ezzel az aranyközépúttal