Érdemes foglalkoznom az anyósommal ha az érzéketlen és bunkó volt vellem, de a gyerekem nagyanyja, és nem akarom eltiltani tölle de ö viszont nem érdeklödik iránta?
Kezdeném azzal hogy sajnos a testvérem depresziós volt és öngyilkos lett.
Én éppen készültem már befeküdni a korházba szülni amikkor eltünt.
Egyszerüen senki nem látta és nem tudott rólla semmit,majd majdnem 3-hét múlva került elö a holtteste amit a folyóbol kellett kiszedni!
Kislányommal már itthon voltunk,amikkor jött a telefon anyukámtól hogy megvan a testvérem.Orditva közölte a telefonban hogy halott.Elöször felsem tudtam fogni. Anyósom is itt volt mert jött nekem segiteni.A két nagyobbik gyerekemmel foglalkozzni.
Amikkor mondtam neki hogy mi történt csak bólogatott és annyit tudott csak mondani hogy lehettet következtetni!
Mikkor mi az utolsó percig is reménykedtünk benne hogy elökerül,hogy csak elment valahová de majd hazafog jönni.
Semmi öszinte részvétem vagy valami hasonlót nem tudott kiejteni a szájján hanem inkább 10-perc múlva oda ált mellém és ezt mondta: Mossunk akkor vagy mi lesz?
Erre azt válaszoltam neki hogy most ne kérdezzen töllem ilyet ő erre azt mondta hogy az élet megy tovább és hogy ö azért jött hogy nekem segitsen!
Gondoltam magamban oké és higgadt maradtam. Majd egész héten jött mindennap. Elment a fiamért az ovodába hazahozta majd a szobában játszottak. Én a házimunkámat probáltam végezzni amig a kicsi aludt.A gyerekekkel hangossan játszott többször is felébredt emiadt a kicsi.
Én ideges és kimerült voltam,a kisfiam pedig pimaszkodott a nagyanyjával.Ha rászóltünk annál jobban provokálta magát. Ez igy ment mindennap.Aztán kértem az anyósomat hogyha haza hozta a fiamat az oviból akkor utána mennyjen haza,mert mindig estig maradt amig a férjem haza nem ért.Ha elment csend volt és a fiam is lenyugodott utána.
De ö persze nem ment csak megvárta a férjemet. Majd amikkor már nagyon elegem lett mindenböl akkor kicsuszott a számon hogy a fiam még rosszabb lett mint azelött.Tudni kell hogy az anyósomékkal voltak a fiúk amig én bent voltam a korházban a kicsivel.
Ö erre egyböl úgy reagált hogy talán ök rontották el? Majd kezte a a mondokáját hogy elnézte egész héten hogy hogy bántam a gyerekekkel(mert rászóltam a fiamra amiért nem birt magával-mindenért rászóltam-amiért végezni probáltam a házimunkámat-nem foglalkoztam velük)Miért nem tudok vellük türelmesnek lenni? Úgy megvertem a fiamat hogy az bepisilt! Amikkor ezt kiejtette elborult az agyam! Tudni kell hogy amikkor már nagyon rossz volt akkor elövettem a légycsapót és rásuhintottam a lábára igen mert már nem birtam! És igen egy kicsit bepisilt de nem az ütés miadt hanem azért mert már kellett neki egy jó ideje csak nem ment a wc-re.Hozzátenném hogy ezt úgy állitotta hogy nem is látta mert a másik szobában volt! És hogy tudta hogy ez lesz ha majd a kicsi megszületik! Paf én földhöz vágtam erre a kezemben lévö játékot ő erre azt mondta hogy elmebeteg vagyok! És lehet tényleg az voltam mert akkor kijött belöllem a fájdalom a testvérem miadt is és a kimerültség miadt. Ö erre felkapta magát és azt mondta hogy ö többet ide nem jön és oldjuk meg a dolgainkat ahogy tudjuk! Ez rendben is van de amikkor már azt vágta a fejemhez hogy én egész héten csak a testvéremmel foglalkozztam és mindig rólla beszéltem és nem a gyerekeimmel foglalkozztam hát kész voltam újra! Idézném: Most azért mert neked meghalt a testvéred hát ne a gyerekeken ad már ki! Azóta nem jön a kislányhoz és azóta nem is látta.A kicsi már 17-hónapos és amikkor ez történt akkor két hetes volt. Nekem tulajdonnképpen nem az fáj hogy nem jön hozzánk hanem az hogy engemet éllitanak be a rossznak.A férjem jár hozzájuk a fiúkkal,és azt mondja hogy nem érdeklödnek a kislány iránt. És az is bánt hogy öt nem szeretik,nem vesznek rólla tudomást! Pedig ö semmiröl nem tehet,és késöbb majd ha megkérdezzi hogy öt miért nem szeretik a nagyszülei mit mondjak majd neki? Szerintem minden gyereknek szüksége van a nagyi szeretetére és úgy érzem hogy én fosztottam meg ettől és én vagyok a hibás!
Szerintettek is? Mit tehetnék?
válasza:A halált senki sem tudja jól kezelni. Se ő, sem te... Túl ingerlékeny vagy. Le kellene nyugodnod. Tudom, hogy ilyen helyzetben ez nem igen megy, de a gyerekekkel nem igazán lehet halkan játszani... Ha a nagyobb még csak óvodás, akkor ő még nem igazán úgy érti a halált ahogyan az van, szóval azt se tudja, hogy miért viselkedsz most máshogy. Valóban nem rajta kellene levezetned. Ha belegondolsz abban valószínűleg nem csak az ő rosszasága volt, hogy megütötted, hanem az összes többi problémád is...
Feldolgozni ezt a dolgot nem igazán tudok segíteni, de a halál az emberi élethez tartozik... Neked attól még folytatnod kell. Senkinek sem lesz jobb azzal, ha szenvedsz... Ha lenyugszol, akkor idővel javulni fog a helyzet. Az, hogy nem megy felétek az anyós az nem a gyereked ellen van, hanem valószínűleg azért, mert nem tudja kezelni a feszültséget ami most benned van...
válasza:
válasza: válasza:Az elottem szolonak igaza is van meg nem is.
En megertelek, hogy szules utan az ember egy hatalmas hormonalis hullamvasutban csucsul es nem te iranyitassz.
Hatalmas sokk lehetett a testvered elvesztese, Anyos lehetett volna egy kicsivel megertobb megha az elet megy is tovabb. Mert neked akkor, ott, egy pillanatra megallt.
Ha hagyta volna, hogy kibeszeld ami faj. Ha hagyta volna, hogy kisird ami benned van, egeszen maskent alakult volna. Az empatias kepesseg az csodakra kepes es az Anyosnak nyilvanvaloan nem adatott meg csak a jozanesz.
A ferjeddel valoban meg kellene beszelni a dolgot. Ezt, amit leirtal a Kicsi Lanykaddal kapcsolatban es ahogy elottem kettovel irta a kedves valaszolo, hogy ki tartja vissza attol, hogy a Kislanyt is elvigya Apa a Nagyihoz?!
CSakhogy tudd en 9 honapja szultem mindenkirol csakis a rosszat felteteleztem meg az Anyamrol is! A hormonok kifurkeszhetetlen idiotizmusba hajszolnak minket olykor sajnos.
Remelem megoldodnak a dolgok.
válasza:Sziasztok!Köszönöm a választ mindenkinek aranyosak vagytok máris jobban érzem magam!
Ahogy irtam a kislány még csak 17-hónapos és fél az idegenektöl akkor is ha az apjával van vagy akkár vellem,nagyon tud sirni és nagyon anyás is.
Nem engedném el emiatt.Egyébként meg régebben probáltam már beszélni az anyósommal és egyböl azzal kezte hogy ö megmondta nekem hogy többet nálunk nem jön.És akkor én azt feleltem neki hogy akkor a kislány nem fogja öt ismerni és akkor megvonta a vállát és azt mondta hogy öt az sem érdekli!Az egész beszélgetéssünk alatt még véletlenül se nézett a babakocsiban alvó kislányra. Az elsönek üzenném hogy lehet hogy nem csak a fiam rosszassága miadt vertem meg( vagyis csak ráütöttem nem igazán megverés volt)de ahogy irtam nem birtam már elviselni ahogy viselkedett,teljesen kifordult magából ha az anyósom ott volt.A kisöcsét is állandóan megharapta a szemünk láttára,pimasz volt és szemtellen.Ha elment az anyós lehiggadt.Ha azt tette volna amit kérek hogy haza megy talán akkor másképp alakult volna.Mert én probáltam magam türtöztettni,nem akartam összeveszni az anyóssal de sajnos nem sikerült elkerülni!
válasza:Csak annyit mondok,hogy mikor anyósommal van a gyerek,folyamatosan,megállás nélkül hisztizik,rosszalkodik,a nagyanyja meg csak mosolyog rajta,nagy ritkán rászól,de csak mikor már eszméletlen dogokat művel...Érdekes módon sem az apukájával sem velem nem viselkedik így,de a nagynénjeivel,keresztszüleivel sem.
De mihelyst a mama a látóterén belül van,nem lehet bírni vele!
És a múltkor a képembe is vágta,hogy egy nagymamának igenis az a dolga,hogy mindent megengedjen a gyereknek...
A hangosan játszásról meg annyit,hogy az én fiam ugyan még csak 20 hónapos,de ha mondom neki hogy halkabban legyen mert apuci éjszakás volt és alszik,akkor halkít magán,de ha anyósomra van bízva,akkor tőle simán rugdoshatja a szoba ajtaját,mondván "eleget aludt már apád!"
Szóval nem biztos hogy egyedül a te hibád az egész,a mama igencsak ludas a dologban...szerintem.Hasonlíthat anyósomra,ő is azt hiszi,hogy neki mindent szabad...
Pukkadni azt bezzeg tud,de engem már hidegen hagy,ha akarom,úgyis megmondom neki a véleményemet,legfeljebb nem szól hozzám 1-2 napig.
(Ja,mi egy házban élünk...)
válasza:Nahát, kiderül itt, hogy nem a nagyi érdektelen, hanem te tiltod el tőle a kislányt. Vagyis ez teljesen így jön le bármit is mondasz erre. Nyilván sértődöttségében nem keresi, mivel veled nem tud egy légtérben lenni. Lehet, hogy ez nem szép a kislánnyal szemben, de ahol utálnak oda én sem szívesen megyek.
Egyrészt a te nevelési hibád, hogy a kicsi túlságosan fél az idegenektől, neked kellene hozzászoktatni más emberek jelenlétéhez. Nem kell túlóvni a gyereket, mert azzal csak rosszat csinálsz neki. Ennyire nem bízol apukában, hogy nem tudja megoldani a helyzetet?
Lehet, hogy idegesítő ember vagyok, de én nem sokat szoktam várni a problémák megbeszélésével. Nyilván így nem is szoktam leordítani senki fejét, ami többnyire sértődöttséget szül. Szerintem jobb módszer, mint addig tűrni ameddig idegbajt kapsz és másokat is bántasz miatta...
Oh! Éppen azért irtam ide ki ezt a kérdést mert nem akarom eltiltani a kislányt a nagyanyjától!
Csak ö nem érdeklödik felölle.
Egyébként ök is úgy nevelték anno a két fiúkat hogy nem ismerték az apai nagymamájukat pedig két útcával arrébb laktak! Mesélte a férjem hogy amikkor nagyobb volt akkor megkereste a nagyanyját majd amikkor hazament megverte az anyja amiért odament.A férjem csak pont ezért visszi a szüleihez a fiúkat mert nem akarja hogy ök is úgy nöjenek fel!
És én sem! De a mostani látogatásuknál ésszre vette hogy a másik kislány unokájával törödött csak, akit szinte mindennap látt hisz ott laknak a közelükben.Úgyhogy ennyit erröl. Abban biztosan hibás vagyok- de ö is- hogy nem beszéltük meg soha a nézeteltéréseinket,csak türtünk türtünk egymásnak majd megutáltuk egymást meg hát igen leorditottuk egymás fejét is!
De most akkor kinis csattam az egész nem a gyerekeken?
Azt meg ne te mond meg nekem hogy hogyan neveljem a gyerekemet.Mindhárom gyerekem félt a z idegenektöl de idövel kinötte!És ahogy irtam nagyon anyás és csak NÁLLAM tud megnyugodni.Az apját van hogy csak este látja de régebben még este se.
válasza:Ha hozzátok nem tud menni miattad, te pedig nem engeded oda, akkor az lényegében olyan, mint az eltiltás. Az majdnem olyan mintha neked megengednék, hogy kipakold a bankot következmények nélkül, de csak fél órán belül, bár te egy órányira vagy a banktól... De legalább nyugodt a lelked.. Ha valóban fontos neked a kapcsolat, akkor te is elmehetsz az anyóshoz a férjeddel. Valószínűleg arra gondol, hogy miért ő törje magát, ha te azt mondtad neki, hogy jobb ha nincsen? Miért menjen, ha azt mondtad neki, hogy csak rosszat tesz a jelenléte?? Tényleg az fontos, hogy a gyerekeknek jó legyen, vagy kell még egy dolog amiért ő lehet teljesen a hibás?
Egyszerre nem lehet mindenkivel foglalkozni. Nyilván azzal tud jobban bánni akivel többet találkozik. Persze nem szép dolog ha a többiekkel rosszul viselkedik, de nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy egyáltalán nem ad nekik figyelmet.. Nem lehet, hogy ezt inkább már csak az irántuk érzett harag miatt gondolja? Miért nem olyankor mentek, amikor csak ők lennének ott? Ha pedig akkor se foglalkozik velük, akkor nem vesztenek sokat a gyerekek a nagyi hiányával.
A véleményemet mondtam el, ami továbbra sem változott. Van egy időszak minden gyerek életében, amikor nagyon félnek az idegenektől, de.... Úgy neveled őket ahogyan szeretnéd és úgy is teszed. Nekem tényleg nem kellene ilyenekre mondanom semmit csak úgy leírtam hátha hasznos, ne haragudj érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!