Ez ugye egyáltalán nem az én hibám? Anyum miért állítja ezt mégis? Mit tegyek?
Anyukámmal általában jóban vagyunk, de amikor kiborul...
több órán keresztül üvöltözik mindenkivel, akit csak meglát. Általában apukám miatt szokott kiborulni.
valamelyik nap bejött hozzám a szobába, le se szarta, hogy a kötelezőt kell olvasnom és még sok van belőle hátra. Elkezdte nekem mondani, hogy apukámmal nem szerelemből házasodtak össze, hanem mert minden védekezés ellenére jöttem én. Az apukám anyukája belekényszerítette őt ebbe a házasságba és hogy ő nem akart itt maradni vidéken, ő a városban akart lakni. Aztán jött a dicsekvés arról, hogy benne még mennyi van és hogy ő ezt meg akarta mutatni a világnak, de miattam nem tudta. Tervezte, hogy velem együtt elköltözött volna és valami gazdag ipséhez ment volna hozzá. És boldogan élnénk, nem is tudnám, hogy nem ő az apukám(vagyis hazudna nekem). De nem lehetett. Meg hogy neki csak egy kisfiú kellett volna. (Ez megmagyarázza, hogy miért az öcsém a favorit.) Aztán meg már azért kiabált, hogy miért nem olvasom a kötelezőt. És jött azzal, hogy neki milyen buta, tiszteletlen, lusta lett az első lánya. Bezzeg az öcsike... (A buta nem igaz, mert a legtöbb év védi négyesek száma három volt. A tiszteletlen sem, mert sosem szoktam neki visszaüvölteni (az öcsémmel ellentétben) és mindig mindent megköszönök(az öcsémmel ellentétben). A lusta sem igaz, mert a házimunkák háromnegyedét én végzem el. Mindezt annak reményében, hogy velem is úgy bánjanak, mint az öcsémmel.)
Később meg jött azzal, hogy ő mekkora szuper lovas volt. Pedig világéletében félt a lovaktól... (Lovaglok, gondolom ezért mondta.) És elkezdte mondani, hogy milyen szar a hangom, bezzeg az övé... Itt már nem bírtam tovább, eltört a mécses. Erre ő: Minek bőgök? Mindenem megvan amit csak akarok!
Az öcsémnek van egy érintős telója, egy hifije és egy laptopja. Nekem egy hibás telóm és egy digitális fotógépem, amit érdekesmód mindenki használhat, csak én nem...
És ez így megy évek óta. Mellesleg abban sem támogatnak, hogy az legyek felnőttkoromban, ami szeretnék. Pedig egy rednes család támogatják egymást, nem? Golndoltam, elmondom neki az én szemszögemből is a dolgokat, de ha már abból is nagy dolgot csinál, hogy elkérem a fotógépem tőle, akkor mi lenne ebből? Tudom ez az egész eléggé olyannak hangzik, mintha dicsérném és sajnáltatnám magam, de máshogy nem tudom leírni.
Te jó ég, milyen anya az ilyen?
Még ha nem is az ő elképzelései szerint alakult az élete, hogy képes ezeket neked így elmondani, apádról így beszélni, sőt, tulajdonképpen a te születésedet felelősnek beállítani.
Bocs, de szívesen elküldeném valami tanácsadásra/kezelésre, hogy elbeszélgessen egy szakemberrel. Az ő csalódásait nem rajtad kellene, h levezesse.
Te szegény! Sajnos erre nem tudok megoldást. Csak meg szeretnélek erősíteni abban, amit te is tudsz: nem a te hibád. Annál a bizonyos aktusnál (amikor fogantál) anyukád is ott volt. Kényszerítették a házasságra? Hogyan? Fegyverrel? Nem hiszem. Elrontotta, és nagyon igazságtalan, hogy a benne lévő folyamatos feszültséget rajtad vezeti le. Minden tiszteletem a tied, hogy ezen körülmények ellenére tisztességgel végzed a dolgodat. Egyszer-egyszer, amikor éppen jó hangulatban van, talán megpróbálhatnál beszélni vele. Csak úgy apránként, nem egyszerre szembesítve a sokévnyi igazságtalansággal.
Remélem, hogy a jövőbeni férjedtől, gyerekeidtől nagyon sok szeretetet kapsz majd.
Hát ismerős a szitu. Az én anyukám is hasonló személyiség. Elég sokszor hallgattam tőle, hogy akkor esett teherbe velem amikor építkeztek és anyósa a fejéhez vágta, hogy "Házat építeni és gyereket szülni egyszerre nem lehet."
Nálunk mindig a bátyám volt a favorit (akármi rosszat is csinált), én meg tök mindegy mit csináltam, soha nem volt jó.
Most szegény húgom van ebben a szituban (már csak ő lakik otthon) és nagyon reménykedik, hogy minél előbb talál munkát és elköltözhet otthonról.
Különben anyum nővér volt, csak miután férjhez ment az apósaékhoz költöztek, aki megígérte neki, hogy szerez majd állást az ottani kórházban. Amikor pedig letelt a gyes és ment volna dolgozni, apósom azt vágta a fejéhez, hogy "Nem mindegy hol dolgozol?" Azóta sok munkahelye volt, mindet utálta és így 53 évesen egy megkeseredett nő lett belőle, aki semmiben sem talál boldogságot. Csak a kislányom az, aki 1-1 délutánra felvidítja, amíg náluk vagyunk.
Borzaszto tenyleg.
"Elkezdte nekem mondani, hogy apukámmal nem szerelemből házasodtak össze, hanem mert minden védekezés ellenére jöttem én. "
Sosem ertettem az ilyen embereket. En erre azt mondanam neki, hogy milyen ember az, aki olyannal fekszik le, akit nem is szeret. Miert van olyan emberrel, akivel nem akar gyereket?
Nem, nem vagy hibas, sajnallak, de nagyon. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!