Távolságtartó emberekkel hogyan kell épkézláb emberi kapcsolatot kialakítani?

Engem is halálra idegesítene egy nő, vagy egy férfi - mert olyan munkatársam is volt -, aki nem képes tiszteletben a határaimat. Egyébként a főnököd, ha jó főnök lenne, tudná, hogy egy szobában dolgozni két, merőben, mondhatnám szögesen eltérő személyiségű embernek meglehetősen nehéz.

Megértem a te gondjaidat is, mert egy locsogós, csacsogós emberke, aki "közvetlen", nagyon fel tud hergelődni azon, ha valahol azt tapasztalja, hogy a másik körül fal van, szeretei a csöndet, magam körül a levegőt, a teret, a fényt. Szó szerint és átvitt értelemben is. Az ilyen ember nagyon megterhelőnek érzi, hogy muszájból beszélgetni kell bárkivel is.

Soha nem gondoltál arra, hogy a munkatársad fél az emberektől, beleértve téged is? Hogy számára rendkívül megterhelő volna locsogni bármiről is, mert egyszerűen nem olyan ember? Lehet, hogy szeretne veled beszélgetni, de nem mer. Azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá.

Próbálj hozzá finoman közeledni, de ha nem megy, akkor fogadd el úgy, ahogyan van. Ha neked nehéz csöndben maradni, a munkádra koncentrálni, ha félsz a fejedben megjelenő gondolatoktól és mindenáron hallani akarod a hangodat, akkor kérd meg a főnöködet, hogy az első adandó alkalommal tegyen át magadhoz hasonlóak közé.

Addig peidg nagyon jó ötlet a kisrádió fülessel, vagy hasonló - amit a főnök engedélyez.