Mit gondoltok rólam, gyerekes vagyok, túl komolytalan? Lentiek alapján.

Én tudok gyerekes is lenni, vannak furcsa szokásaim amikre az emberek csak egy fura nézéssel reagálnak, hogy dikk ezzel meg mi van. Nem is nagyon akarnak velem barátkozni, pedig én nyitott vagyok mindenkire még arra is aki teljesen a szöges ellentétem. Még is tudok komoly lenni, sok dologról szoktam filózgatni, tudok magabiztos is lenni, és felelősségteljes, meg van mindenről a véleményem. Tudok hozzászólni témákhoz.

Én fontosnak tartom azt, hogy ne savanyodjon be az ember. Felnőtt koromban is ugyanilyen fogok maradni, mert így sokkal jobban érzem magam, mint besavanyodva.

Inkább leszek gyerekes és egyszerre felnőttes, mint csak komoly felnőtt. Nem is szeretem túlságosan a komoly embereket. Nem az én világom. de hát belőlük is kell lenni. Mint ahogy a kérdezőhöz hasonló fajtákból.

Nagyon örülök, hogy vannak még ilyen emberek. Ugyanis én is ilyen vagyok, 23 évesen :)

Sokszor van olyan helyzet, hogy kisgyerekek társaságában érzem jól magamat (vigyázni rájuk, tanítani őket valamire, vagy egyszerűen csak játszani velük). Másrészt pedig a kb. 15-16 éve skorosztállyal tudok jól kijönni.

Mert a saját korosztályomból a többség olyan, akikkel nem tudok olyan felszabadult és laza lenni, mint amilyennek valójában, legbelül érzem magam. Egyszerűen túl komolyak, tisztelet a kivételnek.

Általában minden hülyeségben benne vagyok, szó szerint, függetlenül attól, hogy mennyi idős a társaság többi tagja (persze a bűncselekményeket leszámítva) :D

Persze néha jól jön 1-2 idősebb haver is, akikkel meg lehet dumálni a komoly témákat.