Mit gondoltok erről?
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
Igaz. Nagyon szépen van megfogalmazva.
Pontosan ezt érzem. Párommal beszélgettünk a napokban, és valahogy felvetődött a kérdés, hogy szerelmesek vagyunk-e még egymásba. Arra a megállapításra jutottunk, hogy sokkal mélyebben gyökerező dolog van kettőnk között így, 15 év után . És az a lehető legjobb érzés, tudni, hogy valaki jóban rosszban velünk van, és mindenben számíthatunk rá.
én már sokszor szolgáltam mások javát, tanítással, tanácsokkal, segítséggel,protekcióval, meg sorolhatnám
és amikor sikeresek lettek, el sem ismerték, hogy ha én nem lennék, ugyanott lennének ahol eddig voltak.
sőt az egyik barátom azt vágta a fejemhez, hogy biztos azért segítek neki, hogy nekem adja a pénzét, holott pusztán szerelemből segítettem, hogy neki, aztán a családunknak jobb legyen, és ő viszont párszor végignézte ha nem nekem nem ment valami, és ő kérte meg a kezem...
Szóval pont ilyen szerelmesnek nem szabad lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!