Mit gondoltok rólam, gyerekes vagyok, túl komolytalan? Lentiek alapján.

"ma 16:28"

Kb. nekem is ez jutott eszembe!

Kedves Kérdező!

Nagyon is gyerekes szerintem a hozzáállásod, ha komolyan ezzel a motivációval akarsz 23 évesen pszichológus lenni, illetve ha Sparrow kapitányhoz vagy képes hasonlítani a sorsod. :)

Hidd el, az emberek többsége valamilyen szempontból különcnek gondolja magát. Okosabbnak, butábbnak, gyerekesebbnek, komolyabbnak, szebbnek, csúnyábbnak, stb... (És ez egyébként szerintem jó.) Nem vagyok biztos ezért abban, hogy a "különcség" egyfajta felmentést jelentene bármi alól az életben. Neked is meg kell tanulni ugyanabban a világban élni, mint mások, nem várhatod, hogy legyenek veled toleránsabbak az emberek, mint mással. Ugyanolyan a kihívásoknak kell megfelelned az életed során, és ugyanolyan lehetőségeket használhatsz ki, mint mások, nem élhetsz örökké kisgyerekként.

Hosszú távon nem kedvelem a túl gyerekes lányokat, pedig tény, hogy rengetegen vannak. Rengeteg kis különc... :)

25f

Szerintem a gyerekesség ebben az értelemben nem zárja ki a komolyságot és a felelősséget. Aki mellesleg gyerekekkel akar foglalkozni, jobb ha gyerek ő maga is, mert a gyerekek egyszerűen "erre buknak". Én nem szeretem a gyerekeket, nem szeretek velük foglalkozni, de ők imádnak engem, mert 2 perc alatt levágják, hogy ugyanolyan gyerek vagyok, mint ők. Levakarhatatlanok lesznek ettől :)

Én igazából nem értem azokat az emberek, akik felnőnek, eldobják a gyermeki énjüket, és azt hiszik, hogy most már szuper, felelősségteljes komoly felnőttek. És közben valószínűleg másból sem áll az életük, mint reggel felkelnek, bemennek az irodába, este hazamennek, bedobják a mosást és elmennek aludni. Elfelejtenek élni.

Én integetek a repülőknek és vágyakozva nézem a színes lufikkal sétáló gyerekeket, szomorú vagyok, ha látok egy lufit elszállni, és sétálok az ömlő esőben. De emellett is be lehet menni az irodába, és elvégezni a munkát, meg befizetni a számlákat. Miért kellene kizárni az egyiket, és csak és kizárólag egysíkú életet élni?

Nem szabad azt gondolni, hogy csak a szélsőségesen komoly és a szélsőségesen komolytalan élet létezik.

Isten ments, hogy olyanok foglalkozzanak gyerekekkel, akik maguk is még gyerekek, még akkor is, ha ez "bejön" a gyerekeknek! (Más dolog játékosnak, kedvesnek, nyitottnak lenni, mint gyerekes felnőttnek. Az utolsó bizonyára ezt akarta írni, csak nem ezt írta.) A "gyerekkel foglalkozás" ugyanis nevelői feladattal jár, ami nem csak nagy felelősség, hanem fejlett személyiséget, intelligenciát és sokoldalú kapcsolatkezelést igényel.